Csaba László: Ha az IMF szigorú lenne, mindenki megbukna

Nem a hazánk által korábban vállalt makrogazdasági feltételek vagy kilátásba helyezett törvénymódosítások be nem tartásán múlt az, hogy közel két hete, július 17-én a felülvizsgálat lezárása nélkül utaztak el a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Bizottság (EB) Magyarországon tárgyaló delegációi.

Mivel az egyes országok vállalásait az IMF gyakorlatában szándéklevelek rögzítik, a kormányzati „mozgástér” megítélésekor fontos kérdés, menynyire kötelező erejűek e dokumentumok, szakemberek azonban éppen ebben nem értenek egyet.

Magát a készenléti hitelprogramot elindító dokumentum az a 2008 őszén született szándéklevél, amelyben a magyar kormány lefektette azon célkitűzéseit, amelyeket a nemzetközi hitelkeret rendelkezésre bocsátása fejében tett. Valójában tehát nem az IMF vagy az EB támasztott feltételeket, hanem a magyar kormány vázolt fel egy a szervezetek számára is támogathatónak minősített gazdasági pályát. Erre egyébként annak idején többször felhívta a figyelmet a pénzügyi tárca akkori vezetése, miután a még ellenzékből politizáló Fidesz titkos dokumentumokról és feltételekről beszélt.

Minden egyes felülvizsgálat után is született egy-egy újabb szándéklevél, amelyben a soron következő feladatokat vázolta a kormány.
A szándéklevelekben tett vállalásokat egyébként hazánk szinte kivétel nélkül teljesítette – állapítható meg a legutóbbi sikeres, vagyis a tavaszi felülvizsgálat során született iratokból. A 2010. március 4-i dátumot viselő szándéklevél kifejezetten rögzíti, hogy Magyarország „a 2009. év végi állapot szerint az összes mennyiségi követelménynek megfelelt”, s megszülettek a pénzügyi felügyelet erősítésével kapcsolatos, a nemzetközi szervezetek által szükségesnek látott jogszabályok is. Ami az úgynevezett kvantitatív – vagyis számszerűsített – kritériumokat illeti, a legutóbbi feltételeket itt is teljesítettük.

A nettó devizatartalék mértéke még meg is haladta a feltételül szabottat, már január végére elérte a 32,5 milliárd eurót, és limit alatt maradt az államadósság mértéke is. Az elsődleges – vagyis kamattételek nélküli – költségvetési egyenleg ugyan rosszabb lett, mint korábban hittük, és az inflációs pálya is kissé másképpen alakult, ám ezekre a módosításokra az IMF és az EU még korábban rábólintottak. Ez is mutatja, hogy a nemzetközi szervezetek nem elsősorban a részletes makrogazdasági mutatók terén kötik az ebet a karóhoz.

Ha az államadóssággal kapcsolatos vállalásokat az IMF és az EU szigorúan számon kérnék, az unióban nem találnának olyan országot, amely valóban teljesítette a korábbi célokat – mutatott rá lapunk kérdésére Csaba László, a Közép-európai Egyetem (CEU) professzora. Hozzátette: a makrogazdasági mutatók természetesen igen fontosak, jól látható, hogy a hiánycél terén például minimális tér sincs a korábbi vállalások puhítására. A hazánkkal folytatott tárgyalások megakadásában inkább az a meglepő, hogy a felek nem is a makroszámokon különböztek össze, hanem kisebb jelentőségű részletkérdéseken – vélekedik Csaba László.

A professzor megítélése szerint furcsa, hogy – legalábbis az értesülések szerint – néhány vasútvonal sorsán, a jegybankelnök fizetésén vagy a bankadó mértékén futottak zátonyra az egyeztetések, ilyen konkrét ügyekbe ugyanis az IMF és az EU nem szoktak beleszólni. Legalábbis az utóbbi időben, a 90-es évek gyakorlata szerint a valutaalap még a nyugdíjak, a közoktatás vagy a közszférában kifizetett tiszteletdíjak terén is határozott javaslatokat tett, a kelet-ázsiai válság óta azonban a szervezet nemcsak rugalmasabb, hanem az „egységes recept” elvéhez sem ragaszkodik. Elvileg tehát a magyar kormánynak a most kényesnek érzett kérdések jó részében szabad kezet kellene kapnia.

Lapunknak több, a tárgyalásokat figyelemmel követő szakember úgy vélekedett: a fennakadás annak köszönhető, hogy a felek eleve nem a megegyezés szándékával ültek asztalhoz. A nemzetközi szervezetek részéről meglepő a konkrét ügyekbe való beleszólás igénye, míg a magyar kormány viselkedéséből úgy tűnik, mintha eleve az IMF-től való szabadulás szándéka vezérelte volna őket. Holott néhány hete még több évre szóló, „elővigyázatossági hitelkeretről” volt szó, a „válás” pedig már csak azért is nehézkes lesz, mert az eddig lehívott összegeket 2014-ig biztosan törlesztenünk kell

Értesülések szerint egyébként a hiánycélhoz sem az IMF ragaszkodott erőteljesebben, hanem az EU. Tény, hogy a már idézett, legutóbbi szándéklevélben is az szerepel, hogy „ragaszkodni kell a prudens gazdaság- és pénzügypolitika folytatásához”, valamint hogy hazánk „elkötelezett marad az államháztartási hiány 3 százalék alá csökkentésének 2011. évi megvalósítását illetően”. A dokumentum része az a kitétel is, mely szerint „a magyar kormány egyeztet az IMF-fel, ha változtatna a felsorolt intézkedéseken, vagy új, a korábbi céloktól eltérő intézkedéseket fogadna el”. Mint tudjuk, ez utóbbi nem sikerült valami jól, kérdés, hogy a hetedik felülvizsgálata eredeti határidejére, szeptember közepére közelednek-e valamelyest az álláspontok.