Csak nehogy jöjjön egy tisztító zakó

2008-ban, 2009 elején a "legrosszabbon már túlvagyunk", 2009 derekán a "V-alakú kilábalás", most pedig a "monetráis lazítás", vagy a szofisztikáltabb "kvantitatív élénkítés" sztorikra főzik fel a további emelkedéshez főzött reményeket a nagy befektetési házak. A legújabb gyöngyszem az erős vállalati eredmények vízionálása az októberben induló gyorsjelentési szezonban.

Azt már elfelejtik hozzátenni, hogy az eddig motorként funkcionáló ázsiai és dél-amerikai kereslet nem biztos, hogy ilyen ütemben fenntartható, és a likviditás, a pénzbőség folyamatosan emeli az alapanyag költségeket, a stimulusok kifutása pedig egyre nehezebb helyzetbe hozza a fejlett világ fogyasztóit. Mindenki a novemberi Fedüléstől várja az újabb pénzpumpa elindítását, amire már a részvényeknél és a kötvényeknél is brutális spekulációs állomány épült ki. Csak nehogy addig legyen egy tisztító zakó. Az esetleges "kedvező" Fed-döntésre pedig már eleve kevesebb lehet az addicionális beszállók tábora.

Az ázsiai tőzsdék lefelé fordultak ma reggel, ismét előtérbe kerültek, immár sok ezredig alkalommal, az európai adóssággal kapcsolatos aggodalmak. Az ír és portugál hozamok további rekordszintre emelkedtek a német hozamokhoz képest, ami mutatja a periferikus kötvénypiacokon uralkodó bizonytalanságot. Ugyanakkor kérdés, hogy jelentős hatást kiváltva képes lesznek ezek a problémák a tavaszi ijedtséghez hasonlóan újból begyűrűzni a tőzsdékre.

A pár hónappal ezelőtti extrém optimizmus után extrém pesszimizmus jellemzi a dollárral szembeni attitűdöt az amerikai professzionális befektetők körében végzett felmérés szerint, ami rövid távon gátja lehet a dollár további gyengülésének (ha mindenki gyengülést vár, akkor már pozíconálták a portfóliókat, kvázi nincs új réteg, aki elvégezné a piszkos munkát, azaz a gyengítést.)