Feledtethető volna mostani vergődésünk

A finn út évekig ígéretesnek tűnt. A magyar adottságok hátrányaira utalva szokás emlékeztetni, hogy nyersanyag- és energiaszegény ország vagyunk, kis piaccal, tőkehiánnyal, kereskedelmi függőséggel.

Csakhogy Finnország népességre még kisebb – a lélekszám alig több mint a fele a magyarénak –, ahol szintén nincs nyersanyag, nincs hagyományos energiaforrás, ráadásul ott még barátságtalan is a klíma, velünk szemben teljesen kívül esik a fő szállítási-közlekedési útvonalakon, nekik még inkább irreleváns méretű a piacuk, és a Szovjetunió összeomlásával két évtizede az ő gazdaságukat szintén GDP-százalékokban megjelenő veszteségek tizedelték. És mégis… A kilencvenes évek végére, az évtizedfordulóra Finnország vált az EU egyik mintaállamává.

Ahol húsz év alatt elérték, hogy a teljes innovációs láncban élre törtek: a diplomások számától a műszaki és természettudományos végzettségűek nagy arányáig, a k+f ráfordítások abszolút és relatív mértékétől a szabadalmak kiugróan magas számáig. Különösen fontos volt, hogy a látványos eredmények mindezen területeken egyszerre jelentkeztek, így ugyanis a részelemek egymást erősítő alappá válhattak. Elvezetve oda, hogy éppen egy ilyen kicsiny, forrásszegény, periferikus helyzetű ország nevelte fel a világ legnagyobb mobiltelefon-gyártóját.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!