2010.10.15. 12:27
A Fidesz gazdaságpolitikája a közép-felsőosztályra támaszkodik
Miközben a kormány jövő évi költségvetési tervei konkretizálódnak, körvonalazódni látszanak a Fidesz középtávú átalakítási törekvései is. A kormány már a választások előtt is meglepő nyíltsággal beszélt a tervezett, sokszor konfliktusosnak ígérkező intézkedésekről, melyekből az első Fidesz-kormányéhoz hasonló, magasabb jövedelmű, aktív csoportoknak kedvező társadalompolitika rajzolódik ki – írja részletes elemzésében a Political Capital. Az eddigi bejelentések és intézkedések azt mutatják, kormányzása során a Fidesz most is inkább az aktív közép- és felső-középosztályra kíván támaszkodni, ami mindenképpen szűkebb bázis, mint a párt tényleges szavazói háttere.
Mivel a kormány minden eddiginél erősebb, továbbá három és fél választásmentes év következik, megfelelőbb politikai környezet nem is lehetne a nagyobb horderejű, de feszültségekkel járó átalakítások megkezdéséhez.
Önkormányzatok
A kampányban Orbán Viktor sokszor elmondta, hogy az önkormányzatok és az állam közötti munkamegosztás újragondolására törekszik. A Political Capital szerint ez elsősorban azt jelentheti, hogy a sok szempontból nem megfelelően működő és pazarló ellátórendszerek – egészségügy, oktatás – megreformálásának első lépése az erőteljes centralizáció lenne: a kormány magához vonná ezen területek felügyeletét, majd központilag vezényelné le az átalakításokat. Ez mindenképpen ésszerű törekvésnek tűnik, mivel a rendszerváltás óta a kormányzati átalakító törekvések sok esetben buktak meg a helyi érdekek ellenállásán, őrlődtek fel a szétaprózott struktúrán.
Az önkormányzatok és maguk az oktatási és egészségügyi intézmények is rendkívül súlyos eladósodottsággal küzdenek. Az egészségügyi intézmények adósságállománya a tárca felmérése szerint közel 40 milliárdos. Ha a kormány ezen intézmények adósságait is átvállalja, a konszolidáció nem elhanyagolható terhet jelent a költségvetésnek. Mivel nem lenne automatikusan olcsóbb az állam által működtetett egészségügyi rendszer, az adósságok újratermelődésének megakadályozásának kulcsa az egészségügy vezetői által sűrűn emlegetett „területi és funkcionális integráció” lehet. Ez azonban nem nagyon jelenthet mást, mint intézménybezárásokat és -összevonásokat. Ez pedig látványos politikai csatákat vetít előre az ágazati szereplőkkel is.
Segélyezés csökkentése
A gazdasági válság tovább növelte a segélyezettek számát és a velük szembeni társadalmi ellenérzéseket. A segélyezés hatókörének csökkentése, a „munkabérek és a segélyek közti olló szétnyitása” jelenleg vitathatatlanul népszerű törekvésnek tűnik: egy 2009-es kutatás szerint a 15 évnél idősebb magyar válaszadók 76 százaléka egyetért azzal, hogy a legtöbben jogosulatlanul jutnak hozzá a segélyekhez. A segélyezés csökkentésének fiskális előnyei kétségtelenek, és egy ilyen lépés Magyarország befektetői megítélésén is sokat javíthatna.
A segélyezés esetleges átalakítása is a kormány és az önkormányzatok tevékenységének összehangolását igényli azonban, társadalmi hatásai pedig egyelőre beláthatatlanok. A segélyezetettek köre az utóbbi időben jelentősen növekedett, jelenleg csaknem 330 ezerre tehető, a segélyezés hatóköre a háztartásokra vetítve még jelentősebb. A segélyezettek meghatározó része politikailag inaktív, ugyanakkor a társadalmi konfliktusok a segélyezési drasztikus átalakítása esetén semmiképpen nem spórolhatóak meg. Sőt mivel a segélyezettek jelentős része roma, ezek könnyen további etnikai feszültségek formájában jelentkezhetnek. A segélyek drasztikus csökkentését a Dzurinda-kormány idejében például Kelet-Szlovákiában a roma lakosság éhséglázadásai és bűnözési hullámok követték, amelyet 2004-ben csak egy hatalmas és összehangolt rendőri akcióval lehetett megfékezni.
A cikk folytatása itt olvasható!
