Nyugdíjdilemma: Államosítás beláthatatlan következményekkel

Míg külföldön szinte mindenütt a tőkefedezeti pillér erősítését célozzák, nálunk az elmúlt hetek kormánydöntései egyértelműen az államosítás felé mutatnak, amelyek néhány évig biztosan javítanak a makrogazdasági mutatókon, hosszú távon azonban beláthatatlan következményei lehetnek. Megnéztük a mostani fiataloknak lesz-e állami nyugdíjuk, s milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az öngondoskodáshoz.

A mostani – három, idén még négy – pillérből álló nyugdíjrendszer 1998 január elsején indult útjára. Az első pillér az állam által folyósított nyugdíj, a második pillért a magán-nyugdíjbiztosítási ág, a harmadik pillért az önkéntes nyugdíjpénztári ág képezi, melyek tőkefedezeti magán-nyugdíjbiztosítások. 1998 január elsejétől a 42 évnél fiatalabbak léphettek át az állami nyugdíjrendszerből a kötelező magánpénztári rendszerbe, állami nyugdíjuk 25 százalékáról lemondva, a pályakezdők pedig automatikusan az új rendszerbe kerültek, kötelezően kell magánnyugdíj-pénztárat választaniuk. Míg az első pillér nem csak öregségi nyugdíjat tartalmaz, míg a második és harmadik pillér jelenlegi formájában tisztán öregségi ellátást biztosít. A rendszerben a mostani dolgozók járulékaiból finanszírozzák a nyugdíjasok ellátását: számszerűen 7 millió főre 3 millió nyugdíjas jut. Ha a rendszer változatlanul marad, márpedig a kormány mostani lépései inkább az állami nyugdíjrendszer előnyére akarják felhívni a figyelmet, kutatások bizonyítják: a mostani fiataloknak már nem sok állami nyugdíj jut.

A független szakértőkből – egyebek mellett az MTA, Tárki munkatársaiból – álló Nyugdíj és Időskor Kerekasztal folyamatosan vizsgálja a nyugdíjrendszereket és megoldásokat. A 2007 és 2009 között végzett tevékenységükről szóló jelentésükben két alternatívát vázoltak fel arra az esetre, ha hosszú távon (2050) csak az állami nyugdíj marad fenn, tőkésített pillér társadalombiztosítási pillérhez viszonyított szerepe csökken. A jelentésben szó szerint úgy fogalmaznak, ha ezek a lehetőségek valósulnak meg „minden nyugdíjas korúnak, járulékfizetéstől függetlenül, jár egy akkora mértékű alapszolgáltatás, amely megvédi az „éhenhalástól”, de csak a rendes korhatárnál néhány évvel később. Ezt mai értéken 30-40 ezer forint körüli szinten kalibráltuk – ezáltal a nulladik pillér mintegy 20-30 százalék relatív nyugdíjat biztosítana önmagában, a mai (2009-es paramétermódosításokat követő) átlagos 65-70 százalékos szinthez képest. Az alapnyugdíj forrását nem a nyugdíjjárulékok, hanem általános adóbevételek jelentik, azaz kevésbé terhelik közvetlenül az élőmunkát” – áll a jelentésben.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!