Orbánék a ló túloldalán

Tény: a miniszterelnök következetes. Azután, ahogy ellenzékiként támadta a PPP-ügyeket, az okozta volna a nagyobb meglepetést, ha háborítatlanul folytatódhattak volna a beruházások.
A public-private partnershipnek, azaz a közfeladatok közszféra és magántőke közötti megosztásának magyarországi kilenc éve nem volt sikertörténet. Nem egy jelzés érkezett: gyakran nincs valódi verseny, a költségek magasak, sokszor nem történik más, mint az állam vagy az önkormányzatok költségeinek időbeli elcsúsztatása. Annak belátásához sem kell különösebb gazdasági zsenialitás, hogy ha egy önkormányzat költségvetési hiányának harmadát fizeti ki évente egy sportcsarnokért, akkor ott baj van.

A jegyzethez tartozó cikk itt olvasható!

Ám a sikertelenség nem volt előre megírva. És nem véletlen az sem, hogy Európa más vidékein működőképes ez a konstrukció. A PPP-vel kapcsolatban felmerülő gondok mögött a magyar állam és az önkormányzatok gazdálkodási elképzeléseinek problémái látszanak. Az önkormányzatok látványos, de hasznot nem hozó beruházásokat vállaltak fel, az állam pedig támogatta őket ebben. Tették mindezt akkor, amikor egyértelműen látszott: az eladósodottságuk magas, és egyre nő. A költségek szétterítése csábító lehetőség volt – és ők éltek is ezzel.
Mégis hiba volna átesni a ló túloldalára, és néhány rossz döntés miatt a PPP-konstrukció gondolatát is kidobni. Hiszen a PPP-nek köszönhetjük a Művészetek Palotáját, két autópályát, vidéki kollégiumokat, tornatermeket, és folytathatnánk a sort. Kérdéses, hogy ezeket az állam egyedül meg tudta volna-e építeni. A PPP kemény felülvizsgálata sürgető szakmai lépés. Eltörölni az egészet inkább politikai.