2010.10.02. 06:00
Összenő ami összetartozik?
Október 3-án ünnepli fennállásának 20. évfordulóját az újra egyesített Németország, amely hiába világ negyedik vezető gazdasága, a Német Demokratikus Köztársaság megszűnése után 20 évvel még mindig jelentős a keleti és nyugati tartományok közötti gazdasági szakadék.
1990. augusztus 31-én kötötték meg a két német állam egyesüléséről szóló szerződést, melyet mindkét állam parlamentje nagy többséggel fogadott el. Az NDK parlamentjének utolsó ülését október 3-án tartották, mely végén bevonták az NDK zászlaját, amely a Német Egység Napján 24 órakor végleg megszűnt létezni, beolvadásával létrejött az egységes Németország.
Az újraegyesítéssel a világ egyik legfejlettebb gazdasága megpróbálta magába integrálni és felzárkóztatni az alacsony termelékenységű állami vállalatokkal rendelkező keletnémet gazdaságot. A hatalmas tőkebeáramlás hatására az újraegyesítést követő években a keletnémet tartományok növekedése meghaladta a nyugati tartományokét, azonban teljesítményük mára sem érte el azok gazdasági színvonalát. Berlin nélkül a keleti tartományok bruttó összterméke (GDP) 2003-ban 11 százalékát érte el csupán az össznémet GDP-nek, amely szerény növekedésnek mondható csupán az 1991-es 7 százalékos adathoz képest.
A napjainkban legjelentősebb különbségek a jövedelmek és a munkanélküliség terén tapasztalhatók. A keletnémet fizetések átlagosan 1991-ben még csupán a nyugati átlagbérek 46,4 százalékát érte el, ez az arány 2009-ben jelentős növekedést követően 76,5 százalékra nőtt.
Szakértői vélemények szerint a bér-felzárkóztatási program következménye és azóta is legszembetűnőbb probléma a munkanélküliség. A keleti tartományokban él a lakosság 16 százaléka azonban az egyesülés óta ebben az öt keleti tartományban átlagosan kétszer magasabb a munkanélküliség, mint az ország nyugati felében. A második negyedéves adatok szerint a nyugati tartományokban a munkaképes korú lakosságnak csupán nyolc százaléka részesül tartósan állás nélkülieknek folyósított segélyben, addig a keleti régióban ez az arány 17 százalék. Összességében a munkanélküliek 30 százaléka él az egykori NDK területén (3,19 millió fő).
A bérszínvonalbeli különbségek és a munkanélküliség fő oka az NDK felzárkóztatása során tévesen meghozott gazdaságpolitikai döntések, célkitűzések, mint például az NDK állami vállalatainak 1990-ben megindult privatizálása, ami gyakorlatilag a nehézipari struktúrák felszámolásával volt egyenlő. Ennek következményeként ma a keleti tartományokban alig találni komoly ipari bázisokat.
Ha kíváncsi, hogy miben múlják felül a keletnémetek a nyugati rész lakóit, kattintsanak a cikk folytatására
