"Szegény, szerencsétlen Magyarország" - TGM ellenállásra hív

TGM Államcsíny című írása elején leszögezi, hogy a kormány számos intézkedésével egyetért. Így például szerinte a növekedés beindítása helyes célkitűzés; a magánnyugdíjpénztárakért se sajog a szíve; a Magyar Alumínium Zrt. állami ellenőrzés alá helyezése szerinte nem rossz lépés; a kilakoltatási moratórium kifejezetten rokonszenves.

Ám két alapvető kérdésben élesen szemben áll a kormánnyal. Egyrészt "nem igazságosan, nem az egyenlőség szellemében osztja újra a kormány a beszedett irtózatos összegeket. Másodszor: intézkedései demokratikusak és törvényesek-e? Sajnos úgy látszik, hogy nem. A hivatalban lévő magyar miniszterelnök megvető viselkedése a szakszervezetekkel szemben (az Országos Érdekegyeztető Tanács múltkori ülésén) világosan megmutatta, hogyan vélekedik a nemzeti ügyek kormányának nagy hatalmú és fölöttébb népszerű vezetője a plebejusokról. Ez az epizód bizonyította be, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere a demokráciának mind a népi tartalmát, mind a formai követelményeit lenézi és mellőzhetőnek találja."

TGM érvelése szerint a magyar kormány sem nem etatitista, mert szétveri a magyar államot, sem nem antikapitalista, mert "csak a tőke brutális, ám a kizsákmányoltak és elnyomottak által is lelkesen ünnepelt uralmát gyakorolják a legfontosabb tekintetben: a munkára kényszerítésben és a lakosság intézményekbe (iskola, börtön, kórház, bentlakás, árvaház, televízió, egyház) csomagolásában. A „liberális jogállam”, a „formális demokrácia” elutasításában egyetértenek a szélsőjobboldallal és a sztálinistákkal."

Az antikapitalista filozófus szerint október 26-án lett vége a jogállamnak, amikor "az egyelőre még fönnálló Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága olyan döntést hozott, amely egy amúgy nem túl fontos ötlete végrehajtásában feszélyezte a nemzeti ügyek kormányát, a középponti erő (a rezsimpárt) kijelentette, hogy alkotmánymódosítással korlátozza majd az Alkotmánybíróság hatáskörét, nehogy efféle pimaszkodásokra vetemedhessék újólag, az alkotmányossági aggályok miatt hatályon kívül helyezett törvényt pedig ismét beterjeszti.

Evvel a szabadelvű, alkotmányos, pluralista jogállamnak – még az ócska, képmutató, mucsai változatának is – végérvényesen befellegzett Magyarországon."

A mai magyarországi jobboldal figyelmen kívül hagyja azt a félelmetes tényt, hogy minden politikai rendszerben fönnáll valaminő hallgatólagos társadalmi szerződés - írja. Ha az állam élén álló végrehajtó hatalom a maga imponáló törvényhozási többségével maga szeg törvényt és alkotmányt, majd szeszélyeihez szabja a polgári, büntető- és közjogot, akkor nem várhatja el a demokratikus érzületű és észjárású honpolgároktól, hogy megadják neki a többé-kevésbé szabad választásokon elnyert fölhatalmazást megillető tiszteletet és lojalitást (amely elvben független a politikai rokonszenvtől, és a népakarat elismerésén nyugszik).

Amikor az állami külsőségekbe burkolózó végrehajtó hatalom valójában nem az államot képviseli már – hiszen a tetszőleges és hisztérikus önkény az „állam” fogalmának az egyenes ellenkezője –, akkor a polgári engedetlenség és az állandó tiltakozás minden jó hazafi természetes kötelessége.

Evvel a rezsimmel az együttműködés képtelenség. Csak az engedetlenség, az ellenállás, az érintkezés kerülése lehetséges. Hosszú küzdelem várható, emiatt is indokolt a higgadt, hűvös hangvétel. Az ország ma nem nélkülözheti államát, ezt az államot azonban vissza kell szereznie a demokratikus politikai közösségnek: a népnek. A nép már elkergette a laza csibészek és a merev piaci dogmatikusok koalícióját. A vakhitű hatalommániákusokkal, a rendeleti kormányzás és a be nem jelentett kivételes állapot megszállottaival, a tekintélyelvű féldiktatúra ügyes, okos, rátermett manipulátoraival ez nem lesz ilyen könnyű – és én őszintén sajnálom mindazokat, akiknek most megint csalódniuk kellett.

Szegény, szerencsétlen Magyarország - fejezi be cikkét TGM.