2010.12.02. 08:40
A családi vállalkozásban az utódlás vérre megy
A családi vállalkozás vezetésének felelőssége különös erőfeszítéseket igényel. Egyszerre jelenti a piaci részesedésért, a profitért, az ügyfél-elégedettségért, a munkavállalókért, a tehetséggondozásért, az innovációs képességek megtartásáért és a tulajdonos család összetartásáért, illetve eltartásáért érzett és vállalt felelősséget. Ennek átadása és átvétele az alapító és az utód együttes feladata, és óriási kockázatokat hordoz magában.
Külföldi statisztikák szerint három sikeres vállalkozásból mindössze egy éli túl a „cserét”, ez megdöbbentő szám. Az első, alapító generáció megszokta, hogy egyedül dönt szinte minden kérdésben. Legfeljebb társával – feleségével, vagy testvérével – osztja meg döntéseit, de korlátlanul határoz az operatív kérdésektől a súlyos stratégiai kérdésekig mindenben. Nem várható el, hogy rövid idő alatt megtanuljon döntéseibe bevonni másokat, majd lemondani döntési jogairól és felelősségéről: előbb az operatívakról, később a stratégiaiakról. Ideális esetben – amikor az alapító betegség vagy hirtelen haláleset miatt nem tűnik el hirtelen a vállalkozásból – van idő a felelős átadásra-átvételre, amely akár 10-15 évig is eltarthat, de legalább öt évig.
Ehhez a folyamathoz erős elkötelezettségre van szükség mindkét fél részéről, miközben esetek sorai tanúskodnak a folyamat során meggyengült elkötelezettségről és a generációváltás csődjéről a legsikeresebb vállalkozások körében is. Tipikus például, ha az utódgeneráció túlságosan ragaszkodik ideálja megvalósításához az átadás korai szakaszában, és ez nem fér bele az előző generáció gondolkodásába. Ekkor az alapító egyszerűen oldalpályára helyezi gyerekét addig, amíg kooperatívabbá nem válik. Máskor az átadás késői szakaszában okoz rendszeres nehézséget az alapító folyamatos irányítása és kontrollja, ezért az utód – akár az utolsó pillanatban is, de – kimenekül a vállalkozásból.
A jegyzet folytatása itt olvasható!
