Nyugdíjbavonulási óriáshullám közeleg, jöhet vele a válság is

Az úgynevezett "erős generációnak" a történelem talán legsúlyosabb nyugdíj-kihívásával kell szembenéznie világszerte. Régebben a legtöbb európai állam nyugdíjbiztosító rendszerét a bőkezű „kirovó-felosztó” (pay-as-you-go) megközelítés jellemezte, manapság a nemrég meghozott reformoknak köszönhetően ez a nagyvonalúság csökkent, és megnőtt a jelentősége a nem állami pilléreknek. Az Egyesült Államokban, a „befizetéssel meghatározott” (DC) rendszer hazájában, a cégek kevesebb, mint 10 százaléka kínál már csak „szolgáltatással meghatározott” (DB) nyugdíj-formát, az Egyesült Királyságban az új tagok számára nyitott DB nyugdíjalapok száma 27 százalékra csökkent 2009-ben.

Másodszor az egyének megélik mind az örömét, mind a fájdalmát az egyre növekvő várható élettartamnak.Amikor Németország a XIX. század végén bevezette az első nemzeti állami nyugdíjrendszert, a férfiak várható élettartama 45 év volt, míg a nyugdíjkorhatár 70 év. Manapság a férfiak várható élettartama 72,3 év Európában (68,4 év Ázsiában; 77,8 év Észak-Amerikában), és ez minden valószínűség szerint még nőni fog. A nyugdíjban eltöltött idő, és ennek megfelelően az erre fordítandó összeg szintén nőni fog, hacsak nem emelik meg arányosan a nyugdíjkorhatárt. Csökkentendő az előző trendek hatását Németország, Hollandia és az Egyesült Királyság is legkevesebb 67 évre emelte meg a nyugdíjkorhatárt. Franciaország a nyugdíjkorhatár alsó határát 60-ról 62 évre emelte.

A megtakarító harmadik kihívása a befektetési kockázat. Az áttérés a „szolgáltatással meghatározott” (DB) nyugdíj-formáról a „befizetéssel meghatározott” (DC) rendszerre áthelyezi a befektetési döntésekkel kapcsolatos felelősséget a megtakarítóra, így a közelmúlt pénzügyi válságához hasonló piaci hullámvölgyek következtében a DC rendszer résztvevői komoly veszteségeket könyvelhetnek el. A „befizetéssel meghatározott” (DC) rendszert széles körben alkalmazó Egyesült Államokban a megtakarítók gyakorlatilag egyik napról a másikra 30-40 százalékos veszteséget könyvelhettek el, és bár néhány európai ország minimális garanciákat is megkövetel a nyugdíjalapoktól, a megtakarítók számára itt is jelentősen megnőtt a befektetői kockázatnak való kitettség. Bár a piacok lassan magukhoz térnek, a folytatódó árfolyamhullámzás mélyen ültette el a félelmet sok emberben

Az Allianz „Visszaszerezni a jövőt” címet viselő tanulmánya részletesen vizsgálja a változó hozzáállást, és elemzi az amerikai demográfiai csúcs gyermekeinek elvárásait és előkészületeit a nyugdíjas korra. A felmérésben több mint 3 200, 44 és 75 év közötti amerikai állampolgárt kérdeztek meg, hogy megismerjék az egyedi igényeket, elvárásokat és stratégiákat, amelyek meghatározzák a „nagy generáció” nyugdíjba vonulásával kapcsolatos kérdéseknek az újragondolását. Vizsgálta a fogyasztási és pénzügyi szakemberek véleményét a járadékokkal kapcsolatban, valamint az élethosszig tartó bevételek nyújtásában játszott szerepüket.

A tanulmány egyik legmegdöbbentőbb megállapítása az a majdnem osztatlan egyetértés, hogy az Egyesült Államokat nyugdíjválság fenyegeti. Arra a kérdésre, hogy „Hisz-e ön abban, hogy az országot nyugdíjválság fenyegeti?” elsöprő, 92 százalékos megerősítő válasz érkezett. Azon válaszadók között, akik a 40-es éveik vége felé járnak ez az arány 97 százalék volt. Míg a fenti megállapítás ijesztően egységes megítélést mutat, a tanulmány rávilágított arra, hogy a kérdések felvetése önmagában is érzelmi hullámokat elindító hatással volt a válaszadókra. A nyugdíjválság felsejlése elbizonytalanította őket saját nyugdíjuk vonatkozásában, elsősorban felkészültségük, valamint megtakarításuk megfelelő szintjével kapcsolatban.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható!