Heller Ágnes a filozófusok kriminalizálásáról

A mértékadó liberális francia napilap bevezetője szerint "Orbán Viktor magyar kormánya szisztematikusan támadja azokat az értelmiségieket, akik bírálják nacionalista politikáját és a véleményszabadság megsértését". A filozófia társadalmi szerepének történelmi ívű bemutatása után Heller Ágnes arról ír: meglepetésként érte, hogy "rágalomhadjárat indult a kritikus filozófusok s rajtuk keresztül a kritikai indíttatású filozófia ellen". A rágalomhadjáratot Heller meglátása szerint egyszerre indította meg három napilap és három tv-állomás, s majdnem két hónapig folytatták "ugyanannak, a közben sokszorosan megcáfolt vádnak a szajkózásával" miszerint a "Hellerék", azaz én és bandám, elkutattak, azaz elloptak, elsikkasztottak félmilliárd forintot".



A filozófus arra hívta fel a figyelmet, hogy a rágalmazók több mint száz kutatói pályázatból kiemeltek hatot, s az azokban "a kutatásra, fordításra, könyvkiadásra szánt összegeit összeadták, majd azt mind egy ember nyakába varrták".

"Hogy miért az én nyakamba, aki a hat közül az egyik pályázat vezetőjeként egy fillért sem vettem fel az említett összegből? Ezt nem tartották titokban. Mint "liberális filozófust" bélyegeztek meg, miután a "liberális" a mai kormánykörök szótárában annyit jelent, mint "ellenség", "ördögi" "nemzetellenes" – fogalmazott Heller Ágnes a Le Monde hasábjain.
A filozófusok "kriminalizálásának" Heller szerint "több politikai funkciója" van. Egyrészt a kritikai értelmiség, elsősorban a kritikus filozófusok "megfélemlítése", akiket, ha nem hallgatnak el, "köztörvényes bűnözőkként" fognak kezelni.

Heller megállapítása szerint Magyarországon "Kulturkampf" zajlik, amelynek részeként eltávolították a kulturális elit jelentős figuráit. Példaként említi Fischer Ádámot, "az Operaház világhírű főzeneigazgatóját és karmesterét, a balett igazgatót, számos színházigazgatót, televíziós szerkesztőket, műsorvezetőket, hírmagyarázókat, újságírókat". Szerinte "a filozófusok elleni támadás" is ebbe a sorba illeszkedik.

"A visszhang nagyobb és szélesebb volt, mint ezt képzelni lehetett. Minden földrészről, Európa minden országából küldtek petíciókat, tiltakozó leveleket. Mindenütt megmozdult a sajtó. Végül is, úgy tűnik, hogy a szólásszabadság, a véleményszabadság, a szabadelvűség olyan ügy, amely nem ismer országhatárokat. S hogy a filozófia sem vált fogatlan oroszlánná" - zárta írását Heller Ágnes.