Fél éve az osztrákok elleni meccsre gondol Guzmics Richárd

– Egyetértünk abban, hogy az elmúlt időszakban a védelem vezérévé lépett elő?
– Én nem venném a bátorságot arra, hogy ezt kijelentsem – felelte a Nemzeti Sport érdeklődésére a 14-szeres válogatott hátvéd, Guzmics Richárd. – A hátsó alakzatot négy ember alkotja, felesleges bárkit is kiemelni. Arról nem szólva, hogy az egész csapat együtt védekezik, illetőleg együtt támad. Az egységben rejlik az erőnk, amit a közelmúltban bizonyítottunk is. Az, hogy az Európa-bajnoki selejtezősorozatban többször is kapott gól nélkül lehoztunk egy-egy meccset, mutatja, mennyire szervezettek vagyunk. Szóval hiba lenne bárkit is a többiek fölé helyezni.

– Egyvalakire mégis rákérdeznénk: mit jelent a negyvenéves Király Gábor a csapat számára?
– Sokat. Vagy még annál is többet. Azt nem kell ecsetelnem, milyen rutinos kapus, de azt talán nem mindenki tudja, hogy a mai napig úgy edz, hogy azt a fiatalok is megirigyelhetnék. A személyiségével, a hozzáállásával és a tapasztalatával óriási segítséget nyújt nekünk. Ahogy pedig irányítja a védelmet, tanítani kellene. Hálával tartozom a sorsnak, hogy előtte játszhatok.

– Azért önmagának is köszönhet ezt-azt.
– Mire céloznak?

– Arra, hogy a három évvel ezelőtti bukaresti hibája, majd a nyolc egyes amszterdami vereség után kikerült a nemzeti csapatból, huszonhárom hónapig nem is húzhatta magára a címeres mezt – de most a magyar válogatott franciaországi sajtóközpontjában beszélgetünk.
– Sosem tagadtam, hogy akkoriban nehéz időszakot éltem meg. Volt honnan visszakapaszkodnom, ez tény. Akkoriban minden edzésre, minden bajnoki vagy kupameccsre úgy tekintettem, mint egy újabb lehetőségre. Nem távlati célok lebegtek a szemem előtt, hanem az, hogy a következő nap megfeleljek a magammal szemben támasztott elvárásoknak. Való igaz, csaknem két év telt el úgy, hogy nem lehettem a válogatott tagja, ugyanakkor mindvégig bíztam abban, hogy legalább egy esélyt kapok még. Mindig utólag okos az ember, de ma már nyilvánvaló: remek döntést hoztam, amikor rábólintottam a Wisla Kraków ajánlatára. Lengyelországban sikerült felépítenem magam, ennek is köszönhető, hogy Bernd Storck számol velem. Tartózkodnék a hangzatos kijelentésektől, ám annyit talán megállapíthatok, hogy csakugyan hosszú utat jártam be, amíg eljutottam idáig. Nagyon örülök, hogy itt lehetek. S minden pillanatát értékelem.



– Akad olyan, aki amondó, hogy a torna minden percét élvezni kell, más állítja, az eredményesség mindennél előbbre való. Ön melyik álláspontot osztja?
– Mindkettőt! Közülünk még senkinek nem adatott meg, hogy Európa-bajnokságon vegyen részt, ezért valóban meg kell élnünk ezeket a momentumokat. Arról azonban egy másodpercig sem feledkezhetünk meg, hogy miért vagyunk itt. Nem azért jöttünk ki Franciaországba, hogy a helyi látványosságokban gyönyörködjünk. Egy nemzetet képviselünk, szeretnénk úgy teljesíteni a pályán, hogy Magyarországon büszkék legyenek ránk. Rengeteget dolgoztunk azért, hogy ne valljunk szégyent, hiszem, hogy a felkészülés során nem hiába edzettünk napi kétszer, vagy akár háromszor.

– Közeleg az első fellépés, az Ausztria elleni csata. Sokat gondol a keddi mérkőzésre?
– Fél éve csak arra gondolok!

– Akkor volt ideje arra, hogy megálmodja az ideális forgatókönyvet.
– Álmodni könnyű... A realitásnál maradva: az osztrákok erősek. Sőt nagyon erősek. Az Alekszandar Dragovics, David Alaba, Marc Janko alkotta tengelyt sok együttes örömmel fogadná. Janko tökéletes befejező csatár, igazi gólzsák, rá nagyon figyelnünk kell. Kiemelném még Marko Arnautovicsot is, akire a szélsőjáték épül. Alaposan fel kell készülnünk annak érdekében, hogy ezt a csapatot megfékezzük.

– Megoldható a feladat?
– Reményeim szerint igen.

– Hogy ne csak a védekezésről essék szó: a statisztika szerint a magyar csapat dobogós az átlagmagasságot tekintve. Ennek hasznát vehetik a pontrúgásoknál?
– Igyekszünk élni ezzel. Az edzőtáborban sokat gyakoroltuk a rögzített játékhelyzeteket, mert tényleg ez lehet az egyik fegyverünk. Dzsudzsák Balázs kiválóan tekeri középre a szögleteket és a szabadrúgásokat, már csak a kérdés, középen jól érkezünk-e...

– Belfastban nem volt gond az időzítéssel: éppen egy Dzsudzsák-szabadrúgást követően talált az északírek kapujába.
– Először voltam eredményes a válogatottban, és bár most hozzáfűzhetném, hogy szeretnék az Eb-n egyről a kettőre jutni, úgy vagyok vele, mindegy, ki szerez gólt közülünk. Nekem azt sem számít, milyen úton-módon juttatjuk a labdát az ellenfél kapujába, csak valahogy kerüljön oda.

– Mit vár a keddi nyitánytól?
– Azt, hogy úgy játsszunk, ahogy tettük az a norvégok elleni pótselejtezőn.

– Az mire lehet elég?
– Meglátjuk. A Horvátország, Elefántcsontpart és Németország elleni előkészületi meccseken is voltak jó dolgaink, ha azokat összegyűrjük a norvégok elleni produkcióval, akkor...

– Akkor bizakodhatunk?
– Igen, bizakodhatunk.

Megnyugtató üzenet

Nagy kérdés: ki kap szorosabb őrizetet, az osztrák támadósor a pályán, vagy a magyar válogatott a pályán kívül?
„Mindent megteszünk, hogy kedden ne kapjunk gólt, ez, ugyebár, javarészt rajtunk múlik – adta meg a választ Guzmics Richárd. – Ami nem rajtunk múlik, arról felesleges hosszabban beszélnem. Csak annyit mondhatok, sajnálatos, hogy a terrorveszély belengi az Európa-bajnokságot, elszomorító, hogy belerondít a futballünnepbe. Mindazonáltal én biztonságban érzem magam, és ha látnák, hogy kik vigyáznak ránk, önök sem félnének a helyemben... Üzenem is az otthoniaknak: minden rendben van, ne aggódjanak!”