Felfoghatatlan tragédia

Múlt vasárnap Tifani az udvarukon játszott, onnan szökött át ikertestvér barátnőihez, majd a három kislány a folyó partján kötött ki. Haza már csak ketten érkeztek. A tragédia részletei csak jóval később derültek ki, azután, hogy a faluban k eresni kezdték Tifanit. Valaki látta a folyónál síró ikreket, de az illető hiába kérdezte őket, a rémült kislányok nem árulták el, mi a baj. Ehelyett hazafutottak, és otthon azt mesélték, barátnőjük elszaladt előlük, és nem tudják, hol lehet. Az édesapa, a hozzátartozók, a rendőrök és a fél falu akkor már javában kereste a kislányt, de nyomát sem találták. Az ikrek csak három órával később, már otthon, Tifani édesapjának határozott kérdésére árulták el, hogy a folyónál voltak, csúszkáltak, barátnőjük a jégen ugrált, be akarta bizonyítani, hogy nem törik be alatta.

Csakhogy betört. A lányok még látták, ahogy Tifani a jégbe kapaszkodik, próbál kimászni a vízből, aztán elnyeli a folyó. Azonnal riasztották a mentőket, rendőrséget, katasztrófavédelmet. Az apuka szerint utóbbiak nem segítettek a kutatásban, a katasztrófavédelmisek azonban azt mondják, ismerik a jégen tartózkodás szabályait, és a keresők életét is óvták. A kislány holttestét néhány tíz méterrel odébb, a híd lábánál, a jégpáncél alatt találták meg. Édesapja és nagybátyja először puszta kézzel ütötte a jeget, végül valaki hozott egy baltát, azzal törték fel. A mentők többször is próbálták újraéleszteni a kislányt, mindhiába. A harmadik gyermekével várandós édesanya összeroppant, a miskolci kórház pszichiátriai osztályára került, Tifani hároméves öccsére most a családtagok vigyáznak.

Az apa azt mondja, nem haragszik a gyerekekre, biztosan sokkot kaptak, de a lánya halála óta sem velük, sem a szüleikkel nincs ereje találkozni. A tragédia óta sokféle magyarázat született arról, hogy a lányok vajon miért nem hívtak segítséget, amikor barátnőjük alatt betört a jég, és vajon miért titkolták órákon át, hogy ilyen nagy baj történt. A nyolcéves kislányok valószínűleg nem tudták, hogy ha valaki beleesik a jeges vízbe, meghalhat. Sokkot kaphattak a látottaktól és a bűntudattól, hogy kiszöktek a folyóhoz. A kislányok viselkedésére magyarázatot adhat az a tény, hogy gyerekként nincsenek felkészítve a vészhelyzetekre. Ezzel együtt a felelősségre vonástól is féltek, hiszen engedély nélkül mentek a folyóhoz, elszöktek otthonról – mondta lapunknak Spiller Mariann családjogi mediátor, pszichológus. Hozzáfűzte: a szülő diktálja a tiltásokat és az engedélyeket. A veszélyérzet ráadásul izgalommal töltheti el a gyereket, ezért sok mindenbe belebonyolódik.

Nemhiába él a mondás, hogy „túl kellett élnem a saját gyermekkoromat is”. A kislányok láttak tán filmeket, reklámokat, amelyekben a szereplőket izgalommal, örömmel töltötte el a jégen csúszkálás, azaz semmiképp sem a halált hordozta magában. A halál mint fogalom még nem igazán épül bele egy hét-nyolc éves tudatába, és még nem tudja, hogy halál után nincs tovább. Magyarországon egy ekkora gyerek nincs felkészülve a halál látványára sem, mert – szerencsére – nem háborús övezetben élünk. Nem beszélve arról, hogy a halál egyszerűen nem a hét-nyolc évesek fogalmi tudatának megfelelő témakör, a magyar társadalomban nem a túlélés feltétele, hogy ilyen fogalmakkal találkozzanak a gyerekek. Egészen más a helyzet, mondjuk, egy olyan országban élő gyermek esetében, ahol dörögnek a fegyverek.

Az ikrek minden bizonnyal tudták, hogy rosszat tettek, de azt nem, hogy abból mi következik, a következmény fogalom ugyanis még nem alakult ki náluk. Szokványos esetben, ha egy ilyen korú gyerek valami rosszat tesz, és ezért megszidják, azt mondja, nem én csináltam, és ezt néha maga is elhiszi. Aztán, ha később kiderül, hogy mégiscsak ő volt a tettes, elég, ha azt mondja az anyukájának vagy apukájának: ne haragudj, és a dolog már el is van intézve. Most azonban nem így történt, mert a halál a valóságban viszszavonhatatlan.

A pszichológus beszélt arról is, hogy a kislányok most komoly lelkiismeretfurdalást élnek meg, hiszen ebben a helyzetben záporoznak a vádak, a szélsőséges érzelmek körülöttük. Ahhoz, hogy képesek legyenek feldolgozni a tragédiát, muszáj szembenézniük a történtekkel. Mindenképpen szükségük lesz szakemberre – például iskolapszichológusra – ahhoz, hogy kirajzolják, kibeszéljék magukból a traumát. Segíthet, hogy biztonságot nyújtó környezetben élnek, ahol a család összetartó ereje védőhálót von föléjük. Mindenesetre, ezek a kislányok most, nyolcévesen megtanulták, hogy a halál végleges dolog.

Pánikban nincs gondolat

Érzelmi sokk alatt kevés az értelmes reagálás, mert a pánik, a félelem, a tehetetlenség elnyomja a gondolkodást. Az ekkora gyerekek nem tudják végiggondolni, hogy visszafordíthatatlan dolog történt, és képtelenek kontrollálni az érzéseiket, a pánik elnyomja bennük a gondolkodást. Felnőtteknek is nehéz kezelni egy ilyen traumát, gyászt, bűntudatot, hát még egy nyolcévesnek! Hatalmas terhet cipelnek, a szülőknek, szakembereknek le kell venniük róluk.

Tudta-e?

Egy gyermekek, fiatalkorúak körében végzett kutatás kimutatta, a megkérdezettek nyolcvan százaléka
vágyik arra, hogy gondjait megbeszélje valakivel, de csak egyharmaduk képes rá, hogy konkrét helyzetben segítséget kérjen egy felnőttől.