Lovasíjász az olimpián?

Még el sem múlt a tavalyi olimpiai láz, egyből elkezdődött egy másik. Az ország nagy részét most az tartja izgalomban, hogy rendezhet-e 2024-ben Budapest olimpiát. A magyar főváros abszolút esélyes arra, hogy elnyerje a rendezés jogát, de a háttérben hatalmas lobbikat mozgat minden pályázó. A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint a magyar lakosság közel kétharmada (63 százalék) támogatja a 2024-es magyar olimpiai és paralimpiai pályázatot.

Jelentősen nőtt azoknak az aránya is, akik szerint Budapest képes lenne megrendezni az olimpiát, most a lakosság több mint háromnegyedének, 76 százalékának ez a véleménye. A decemberi kutatásból az is kiderült, hogy a válaszadók többsége optimista, mintegy 54 százalékuk valószínűnek tartja, hogy Budapest elnyeri a 2024-es olimpia és paralimpia rendezési jogát. Ha ez megvalósulna, az maga lenne a csoda, hát még ha bővülne valamikor a sportágak köre és helyet kaphatna benne egy tradicionális magyar unikum, a lovasíjászat.

A példa adott: 1882-ben egy akkor 22 éves fiatalember, Kano Dzsigoro az addigi harcművészeti ismeretei alapján megalkotta a ma dzsúdóként ismert küzdősportot. Dzsigoro Japán történelmi és kulturális értékének akart emléket állítani. Mára ez a sport szerepel az olimpiákon és világszerte nagy népszerűségnek örvend.

„Ez egy gyönyörű történet, másfelől viszont a dzsúdó eredetileg egy sokkal bonyolultabb, összetettebb rendszer volt – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Kassai Lajos. – A dzsúdó sokat sterilizálódott azzal, hogy azokat a kulturális és szellemi vonatkozásokat, amelyekkel rendelkezett, elvették, és sportágat kreáltak belőle. Csodálatos lenne, ha egyszer a lovasíjászattal mi is eljutnánk az olimpiáig, de azzal is számolok, hogy onnantól ebből a harci művészetből sok olyan érték elveszik, ami számomra a legfontosabb volt, amikor 25 évvel ezelőtt elkezdtem vele foglalkozni. A kultúrahordozó szerepe lassanként, szépen le fog válni róla, hiszen egy francia vagy egy amerikai embernek ez mást jelent, mint számunkra. Nekem a közösségépítés és a hagyományok a legfontosabbak a kezdetektől, de belátom azt is, mekkora dolog lenne, ha a világ ilyen formában és erről is megismerhetné a kultúránkat.”

A lovasíjászat már ma is olyan szabályrendszerrel rendelkezik, van annyira kidolgozott és olyan látványos, hogy alkalmas lenne olimpiai sportágnak. Előírás azonban az is, hogy az adott sportág nemzetközi szervezetének több mint 50 nemzeti szövetség legyen a tagja. Jelenleg már több mint húsz országban van ilyen, és robbanásszerűen nőtt az érdeklődés az elmúlt években.

„Minden lovassport gyengéje az, hogy a lovak szállítása drága és bonyolult. Éppen ezért most egy világkupa-sorozat megalapozásán dolgozunk. Eddig világbajnokságokat rendeztünk, de be kellett látni, hogy az utaztatás nagy költségei miatt ez sokaknak akadály. Már van versenypálya Amerikában, Németországban, Franciaországban, Ausztriában és Japánban is. Most újabbak kijelölésén és építésén dolgozunk, szerencsére hatalmas az érdeklődés. Egy olyan világkupát szeretnénk létrehozni, amelynek minden országban lesznek állomásai, és a versenyeken szerzett pontokból
a világranglistára lehet ke­rülni.”

A magyar íjászok jó eséllyel indulnak, az eddigi versenyeket mindenütt a világon rendre a magyar tanítványok nyerik, hatalmas fölénnyel. Kassai Lajos szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy borítékolhatóan van egy olyan sportág, amit csak magyar ember nyerhet.

„Bizonyára az évezredes tradíciók lenyomata is benne van abban, hogy ebben ilyen jók vagyunk, de a gyakorlás sokkal többet jelent. Nincs kétségem afelől, hogy bármely más nemzet fiai is képesek lennének ilyen teljesítményre, persze abban is biztos vagyok, hogy egészen más motiválná őket. Hiszem, hogy meghatározó, hova születünk, de ezek az eredmények nem eleve elrendeltek. Nem genetikai okok állnak a háttérben, hanem az, hogy ebben a harcművészetben jelenleg még van két évtizednyi előnyünk. De ezt, megfelelő képzéssel és szorgalommal, be lehet hozni. A japánok úgy gondolták, hogy sosem fogja őket legyőzni senki dzsúdóban, és mégis megtörtént.”

Kassai Lajos szerint a lovasíjászat alkalmas arra, hogy olimpiai sport legyen, de abban is biztos, hogy csak akkor válik azzá, ha ehhez akarat is társul, és beáll mögé egy erre elszánt pénzügyi lobbi.

„Kano Dzsigoro nem élhette meg, hogy az első olimpiai érmet kiosztották a dzsúdóban, én örülnék, ha nekem megadatna. Semmi sem lehetetlen, ezt egy lovasíjász tudja a legjobban, és ezt nem is tartom irreálisnak.”

Guinness-világrekorder

Kassai Lajos 1960-ban született Kapos­váron. Az 1980-as évek végén dolgozta ki a lovasíjászat versenyszabály-rendszerét, ezután elkezdte az új sportágat terjeszteni, kezdetben Magyarországon, majd az 1990-es évek kezdetétől Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában. Japánban megismerkedett a zen íjászattal, ezután Kínába, Shaolinba utazott tanulmányútra.

Jelenleg több mint húsz országban működik a Kassai-­iskola alapján szerveződő lovasíjászközpont. Tevékenysége nyomán lovasíjász-oktató egyetemi diplomát is lehet szerezni. Minden eddigi versenyt megnyert, öt Guinness-világrekordot állított fel. Munkásságáról Kaszás Géza filmet is forgatott A lovasíjász címmel, több mint nyolcvanezren nézték meg a mozikban.

És mégis van már olimpiai bajnokunk

Kirgizisztánban, ötvenhárom ország részvételével, huszonhárom versenyszámban, tavaly szeptemberben rendezték meg másodszor a Nomád Világjátékokat. A nomád olim­piának is nevezett játékok műsorán elsősorban az ázsiai lovas népek hagyományos sportjai – számos birkózószám, agarászat, vadászat sassal, íjászat, lovasíjászat és a kirgiz nemzeti sport, a kökbörü – szerepelnek. Lovasíjászatban kétnapos volt a verseny, előfutamból és döntőből állt, sorozatban három nyilat kellett kilőni a vágtázó lóról, egyet előre, egyet oldalra és egyet hátrafelé. A rangos eseményt a magyarországi Kurultájt szervező Magyar–Turán Alapítvány hagyományőrzőinek műsora nyitotta meg. Ugyancsak az alapítvány szervezte meg a magyar versenyzők részvételét az eseményen.

 A legnagyobb siker, hogy az egyik legfontosabb nomád sportban a lovasíjászatban magyar győzelem született a felvidéki Vermes István jóvoltából, és a bronzérmes is egy magyar – a győztes fia, Vermes Balázs – lett. Így tehát, ha nomád is, az első olim­piai aranyérem, lovasíjászatban, egy magyar íjász nyakába kerülhetett. A magyar csapat hat érmet – egy aranyat és öt bronzot – szerzett. A különleges verseny egyre népszerűbb, a világ vezető hírcsatornái is beszámoltak róla mint a hagyományőrzés és a sport látványos és korszerű kapcsolatáról. Két év múlva újra megrendezik a Nomád Világjátékokat, a magyar lovasíjászok pedig címvédésre készülnek.