Európa egyre csak vénül

Megállíthatatlannak látszik az Euró­pai Unióban az ­elöregedés folyamata az ­Euro­stat­ adatai szerint. A népesség medián életkora 42,6 év volt tavaly az EU-ban, tíz évvel ezelőtt, 2005–2006-ban azonban még egy „átlagos” uniós állampolgár nem töltötte be a negyedik ikszet sem. Németország, Olaszország, Portugália néz szembe a legnagyobb kihívással, ezekben az országokban ugyanis egy lakos jó eséllyel 44 év felett van, és semmi jele annak, hogy megfordulna a folyamat.

A fejlett nyugat-európai országok profitálnak abból, hogy Kelet-Európából áramlik feléjük a munkaerő, ám ez hosszú távon nem tudja megfordítani az elöregedést. Ráadásul kedvezőtlenül érinti a közösség felzárkózó országait, amelyekben egyre feszítőbb feladattá válik a magasabban képzett munkaerő megtartása. A fejlett nyugat-európai országokban az elöregedésben szerepet játszik az alacsony halandósági szint, a születéskor várható magas élettartam, valamint ennek folyamatos javulása is.

Magyarországon az EU-átlagnál kicsit jobb a helyzet, de tavaly nálunk is 42 év fölé emelkedett a medián életkor. Egy átlagos magyar még így is fél évvel fiatalabb egy EU-s állampolgárnál, két évvel ezelőtt azonban még csak 41,3 évet mért az unió statisztikai hivatala, vagyis a tendencia nálunk is romló. Ez nem csoda az alacsony születésszám miatt, ráadásul a munkaerő-migráció bennünket is kedvezőtlenül érint. Közép-Magyarország kifejezetten fiatal, 41,3 éves, a Nyugat-Dunántúl a 42,8 évével kissé felfelé húzza az átlagot, amiben nagy szerepet játszik, hogy a Zala megyeiek 54 évesek. A Dél-Alföld a 43,3 évével régiós szinten a legöregebb. Az EU-ban Ciprus és Írország van a legkényelmesebb helyzetben – ahol az összehasonlítható adatok rendelkezésre álltak –, ezekben az országokban ugyanis jóval 40 év alatt van az átlagéletkor.

A ciprusiak 37,3, az írek 36,7 évesek. A térségünkben Szlovákia és Lengyelország lakói is éppen 40 év alatt vannak.
Az elöregedési folyamat kedvezőtlenül hat egész Európa munkaerőpiacára, nem beszélve a termelékenységről. Mi­után egyre több az idősebb dolgozó, nő azoknak a száma, akik a 25 és 54 év közötti legjobb munkavállalási kor idősebbjei között vannak, és egyre többen ki is csúsznak ebből.

A nyugdíjhoz közel álló alkalmazottak termelékenysége pedig jóval alacsonyabb: az IMF becslései szerint 40–50 éves korig nő a munkavállalók termelékenysége a tapasztalatok szerzésével, ezt követően azonban csökkenő pályára áll. Vagyis hiába fogják növelni a nyugdíjkorhatárt, épp a legkevésbé hatékony munkavállalókat tartják majd a piacon.
Az IMF szerint az eurózóna legtöbb országában az elöregedés miatt csökkenni fog a termelékenység a következő két évtizedben, ahogy nő az 55 és 64 év közötti munkavállalók számaránya.