Veszélyben az igazi magyar kutyák

Tavaly ősszel hirdette ki a földművelésügyi minisztérium a kilenc magyar kutyafajta védelmére készített programját, amely idén nyáron kezdődik. Állami génbankot tartanak majd fenn, ahol a fajták eredeti hasznosítását és tulajdonságainak megőrzését is biztosítják majd. A vizslák és a pásztorkutyák mindenütt a világon népszerűek, de a magyar agár és az erdélyi kopó megmentésre szorul.

Ujhelyi Tamás kinológus szakértő elmondta: ez a törekvés azért fontos, mivel az őshonos fajtáink állományában sem a vadászkutyák, sem a terelőkutyák között a magyarországi populáció nagy részét már nem jellemzik azok a munkatulajdonságok, amelyek régen megvoltak bennük. Ennek az az oka, hogy ha egy adott fajtára jellemző munkatulajdonságot öt generáción keresztül nem használnak a kutyák, akkor az kiveszhet a jellegzetességei közül. Nemcsak a tulajdonság változik, a kutyák külleme és mérete is jobban alkalmazkodik a városi életkörülményekhez. Ezért szükséges, hogy rendbe hozzák az állományt és visszaállítsák a fajtához tartozó eredeti képességeket.

Tényleg védeni kell a fajtáinkat

„Ha csak a vadászok és pásztorok használnák ezeket a fajtákat, még jobban kéne aggódnunk értük – mondta Korózs András, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének elnöke. – Nemcsak nálunk, minden országban az mentette meg a nemzeti fajtának számító munkakutyákat, ha hobbi- és családi kutyaként is használni tudták őket. A magyar kutyák is megállják helyüket az új kihívásokkal szemben. Agility, flyball, dog-dancing, ezek azok a kutyás sportok, amelyek városi környezetben megfelelő elfoglaltságot kínálnak nekik, és kiválóak is bennük. Azt, hogy a pumi az elmúlt években újra népszerű lett, annak is köszönheti, hogy ezekben a sportokban felhívta magára a figyelmet.”

Korózs András azt mondta: arra is nagy szükség van mindeközben, hogy tenyésztőprogrammal védjük ezeket a fajtákat, miáltal megőrizhetők a régi, eredményes vérvonalak és a fajták eredeti tulajdonságai. Ebben nagy segítség és komoly előrelépés az állami részvétel.

Az agár és a kopó is veszélyben

„Az elismert kilenc hazai fajta közül a magyar vizslák és a pulik a legnépszerűbbek. Ezekből már most is van akkora egyedszám, ami egy nemzeti fajtához méltó – mondta el Korózs András. – Az erdélyi kopó és a magyar agár megmentésre szorul, olyan kevés van belőlük, hogy komoly veszélyben van a fennmaradásuk. A pásztorkutyák esetében pedig – ezek a kuvasz, a komondor, a puli, a pumi és a mudi – a fajta megerősítése a cél. Az elmúlt években ugyanis csökkent a törzskönyves állomány.”

Korózs András szerint fontos lenne, ha az őshonos kutyáinkat illetően is lehetővé tenné az állam, hogy legalább két elismert fajtaszervezetnél legyen a tenyésztés felügyelete. Ez a tevékenység mindenhol a világban így működik, és a nem őshonos fajták esetében már látszik, mennyire jót tesz, hogy választhatnak a tenyésztők, melyik szervezetnél törzskönyveztetik a kutyákat.

Családi kedvencnek is kiválók

„Őshonos pásztorkutyáink mind a mai napig őrzik a munkakutyák genetikai kincsét, a munkakészséget és a páratlan intelligenciát - mondta Keve Gábor, a Duna–Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sportegyesület elnöke. – Az elmúlt években szemmel láthatóan pozitív hatása van annak, hogy egyre több szó esik ezekről a fajtákról. Újra keresik őket, de még ennél is sokkal népszerűbbek is lehetnének.”

„Az eredeti használati értékük fenntartását is fontosnak tartjuk, ezért rendezünk számos bemutatót és terelőversenyt országszerte, főleg a Hortobágyon. De az téves nézet, hogy ezek a kutyák munka nélkül kezelhetetlenek. A pásztorok sem kergették velük álló nap az állataikat, nem a munka az elsődleges szükségletük, hanem a gazda. Sok törődést és figyelmet igényelnek. Nagyon okos, könnyen tanítható kutyák, amelyek jól alkalmazkodnak a környezetükhöz és a gyerekekhez, ráadásul megvan az az előnyük, hogy alapösztönüknek megfelelően őrző feladatot is ellátnak. Nyugodt, jó idegrendszerű kutyákról beszélünk, nálunk három gyerek élt együtt a pumikkal, volt, hogy az orráig ásták be a homokba és türelmesen elviselte. De azért azt is jó tudni, hogy ha sokat vannak magukra hagyva, unalmukban bosszantó csínytevésekkel hívják fel magukra a figyelmet.”

A kuvaszok kedvesek, tényleg!

A kuvaszok esetében már volt, és most is működik egy sikeres program, ami arra hivatott, hogy a fajta jellegzetes tulajdonságait támogassa és őrizze. Erdélybe és a Felvidékre telepítettek vissza olyan városi kutyákat, amelyek generációk óta nem dolgoztak ilyen körülmények között. Kiderült, rövid idő alatt és a legveszélyesebb helyzetekben is nagyszerűen teljesítenek, pedig elődeik generációk óta nem találkoztak sem farkassal, sem medvével.

„Most Magyarországon indult egy hasonló fajta őrprogram – mondta Pischoff Ferenc, a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület elnöke. – Vadászok és természetvédelmi területek közreműködésével olyan helyekre viszünk kutyákat, ahol az elmúlt években farkastámadások történtek, és nagyon jók a tapasztalatok. A kuvasz kitűnő fajta. Az emberek többsége azonban sajnos nem a tulajdonságok, hanem a divat és a kutya külleme alapján választ. Ahogy a magyar pásztorkutyáknak évek óta a border collie a legnagyobb konkurense, a kuvasznak a kaukázusi és az orosz fajtájú őrkutyák. Érthetetlen, hogy miért, de kétszeres-háromszoros árat fizetnek ezekért a külföldi fajtákért. Sokféle igaztalan mendemonda kering arról, hogy a kuvasz időskorára kezelhetetlenné válik és hogy csak kemény kézzel lehet bánni vele. Ez nem igaz. A kuvasz kiegyensúlyozott kutya, gyengéd, hűséges, és nagyon ragaszkodik a gazdájához.”

Külföldön egyre jobban hódítanak

A Facebook-alapító Mark Zuckerberg pulit tart, Ronaldinhónak pedig egy kuvasz a kedvence, Amerika legnagyobb kutyakiállítását egy puli nyerte meg nemrég. De nemcsak hírességek között, családi kutyának és munkára is egyre népszerűbbek a magyar fajták külföldön. Főleg a természetrajongó skandináv népek, elsősorban a finnek fedezték fel maguknak a magyar fajtákban rejlő pozitív tulajdonságokat: a természetességet, a munkabírást, a betegségekkel szembeni ellenálló képességet és azt, hogy nagyon intelligensek és tanulékonyak ezek a kutyák. A svédek és a németek is nagy rajongói a magyar kutyáknak, Ausztráliában pedig éppen azon dolgoznak, hogy létrehozzanak egy kuvasztenyészetet, olyan népszerű lett ott az elmúlt években ez a fajta.

Felkészül: a sinka

A pásztorok között ma már a legelterjedtebb terelőkutya, egy olyan fajta, amely nem őshonos, mégis szabályos rajongó­tábora van a Hortobágyon és más legelőkön is. Nemcsak azért szeretik, mert okos és szívós, hanem azért is, mert nagyobb testű, mint a többi fajta, mégis nagyon gyors és mozgékony. A sinka szó a Hortobágyon simát jelent, ami arra utal, hogy az 1970-es évek elején a pásztorok kezei közt kialakult legfiatalabb terelőfajta sima szőrű. Keletkezésében a honos fajták – főleg a mudi – és az akkor divatos német juhászkutya is fontos részt kapott. Ezért nem tartozik – egyelőre – a hivatalos magyar fajták közé.

„Támogatjuk a vele való munkát, de egyelőre inkább tenyésztési irányzatként, mintsem fajtaként tekintünk a sinkára – mondta el Korózs András. – Nagyon változatos ugyanis a megjelenése.”

Az ősi fajták: kilenc karakteres magyar kutya

A komondor és a kuvasz nagy termetű, erős és bátor fehér színű kutya, őseik már a honfoglaló magyarok nyájainak, gulyáinak és méneseinek kísérői, terelői, őrzői voltak. A kuvaszt elsősorban vadászatra és terelésre, a komondort őrzésre használták.

A puli valamikor az ázsiai vándorlásuk során került eleinkhez, a legrégebben tenyésztett és leghíresebb terelőkutyánk. A pumit, a 17–18. század folyamán alakították ki a puliból és a merinóijuh-nyájakat hazánkba kísérő terrier jellegű pásztorkutyákból. A mudi is igazi munkakutya, ez a fajta a legfiatalabb, a német spicc típusú kutyákból tenyésztették ki a pásztorok 200-300 évvel ezelőtt.

A magyar agár a legősibb vadászkutyánk, amelyet szintén Keletről hoztak magukkal a magyar törzsek. Évszázadokig a lovas vadászatok nélkülözhetetlen szereplője volt. Mai küllemét a 19. században nyerte el. A második világháború után csaknem teljesen eltűnt, ma is kevés van belőle.

Az erdélyi kopó elődjét, a pannon kopót a magyarok sárga vadászkutyáiból és az eredetileg itt élő népek kutyáiból keresztezték, úgy alakult ki a 13. században. Jelenleg a legveszélyeztetettebb magyar fajta.

A magyar vizslát, a 14–15. században, a pannon kopó egyes változataiból alakították ki, apróvad vadászatára. Az 1900-as évek elejére azonban olyannyira háttérbe szorult, hogy majdnem eltűnt. Szálkás változata a 30-as években jelent meg, amit a 60-as években ismertek el külön fajtaként.

Kalyibakutya. Az meg mi?

Magyarország területéről már teljesen eltűnt, de a romániai Gyimes vidéken élő csángóknál a mai napig a pásztorok legelterjedtebb segítője, és Erdély más részein is előfordul. A kalyibakutya szintén ősi magyar fajtának tartott eb, a legrégebbi hegyi pásztorkutya.