2008.07.25. 05:46
Nyári lángoslakoma, némi lángostörténettel
Lángos a piacon, a gyorsbüfében, a tóparton és a folyó mellett. Aki szereti, sorban állni sem restell érte, csak hogy jót falatozzon a magyar konyha hagyományos lepényéből.
Mert a lángos lepény, amelyet sósan, fokhagymásan, sajtosan, tejfölösen, sajtos-tejfölösen, kolbászosan kínálnak. Békéscsaba környékén szlovák módra a brindzás (kecske- vagy juhsajtos) kivitel divatozik. A lángost a kenyérrel körülbelül egy időben találták fel, mivel ez is kenyértésztából készül. Neve a láng szóból ered, mert az első lángosokat a kemence elejében sütötték. Mégpedig a kenyérrel egyszerre úgy, hogy utóbbiból kivágtak egy darabot, és azt nyújtották ki kézzel, majd a parázsra dobták. Kenyeret öt-hét naponta sütöttek. Azokon a napokon, amikor az új kenyér készült, a kenyérlángost reggelire, tejföllel vagy lekvárral fogyasztották.
Magyarországon, Románia és Szerbia magyarlakta vidékein a lángos az utcai árusok egyik jellegzetes portékája. Magyar hatásra terjedt el Ausztriában és Csehországban is. Sonkával, sajttal, hússal töltve szendvicsként fogyasztják.
Rados Lángos -->
