Magyar borokból minden ételhez könnyű választani

[caption id="" align="alignright" width="235"] A borozgatásnak ismét egyre több híve van. A fiatalok jelentik az utánpótlást. Képünk a nyaranként működő kecskeméti borvárosban készült. FOTÓ: BÚS CSABA
[/caption]Érdemes tehát a magyar pincészetek kínálatából csemegézni, legyen szó könnyű fehér- vagy testes vörösborról, rozéról illetve desszertborról. Mert minden ételnek, és fogásnak megvan a maga bora is.

A lakomákat például nem kell mindig tömény italokkal kezdeni. Étvágygerjesztőnek sokkal jobb egy fűszeres ízű, friss savakkal rendelkező száraz fehérbor (szamorodni) vagy rozé. A lényeg az, hogy az előétel elé és mellé alacsony alkoholtartalmú ital kerüljön. Ugyanez vonatkozik a levesekre, jóllehet a nehezebb raguk, gulyások mellé már inkább egy fűszeres vörösbor dukál. A levesek után viszont jól esnek Tokaj édes különlegességei.

Húsételeknél az alapanyag határozza meg az italt. A sertés mellé savasabb fehér, pörkölt esetén karakteres kadarka, hagymás-fűszeres fogáshoz keményebb vörös (kékfrankos, pinot noir) illik. A borjú párja a zamatos fehérbor vagy a könnyű, lágy vörösbor. A marhához viszont a bársonyos, finom minőségű merlot, cabernet, pinot noir társítható. Csakúgy, mint a birkához, noha emellé a kadarka, a kékoportó és a kékfrankos is jól csúszik.

A szárnyasoknál a hús zsírtartalma és az elkészítés módja a döntő. Szerepelhet a kínálatban fehér- vagy vörösbor, könnyű vagy nehéz egyaránt. Száraz, sült fogások mellé kínálhat oportót, kadarkát, a csirkepaprikáshoz pedig a határozottabb kékfrankost. Az ünnepi fogások vagy a libasült leöblítéséhez pedig fűszeres, száraz fehérbor kell: rajnai rizling, hárslevelű, chardonnay. Utóbbiakat a halak mellé is bátran kínálhatja.

Desszertekhez illatos fehérbort, édes pezsgőt, vagy tokaji szamorodnit, aszút jó kortyolgatni.