2009.02.19. 17:50
Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű
Sem a készítésében, sem az eredetében nincs megegyezés, de az Ischler a mindennapjaink részévé vált
Ahány cukrászda, annyiféle ischler létezik. Nem csoda hát, hogy még az eredetében sincs megegyezés. Egyes vélemények szerint az ischler I. Ferenc József császár kedvenc süteménye volt, amelyet egy családi pihenés alkalmával Bad Ischl-ben készítettek először számára. Mégpedig darált mandulával és rumos csokoládékrémmel.
Mások szerint az „Ischler Törtchen” a bad ischl-i Zauner Cukrászat (Konditorei Zauner) főcukrászának, Richard Kurth-nak a találmánya, aki a sütit a második világháború után, az 1950-es években készítette el első alkalommal. Kurth úr eredeti változatában nem volt lekvár, hanem pisztáciával készült – ezt ma karácsonyi változatnak ismerik. A Zaunerben egyébként ma is kétféleképpen készítik az ischlert: a karácsonyi verzióban a máz kávéízű, tetején dióval. A hétköznapi ischlert csokoládékrémmel töltik és a máz is csokoládés.
A mai kor ischler-élvezői a csokoládéval bevont, ribizlilekvárral ragasztott omlós tésztakorongra esküsznek. Ezt tekintik az ischlerek császárának. A korong készülhet emellett barack és málnalekvárral.
Pihentetni kell, hogy omlós legyen
Fél kilogramm lisztet, egy-egy csomag sütőporral és vaníliáscukorral, 20 dekagramm cukorral, 15 dekagramm őrölt mandulával vagy dióval összekeverünk. Hozzáadunk 20 dekagramm vajat és két evőkanál rumot. Összegyúrjuk. A tésztát vékonyra nyújtjuk, és 4–5 centiméteres korongokra szaggatjuk. A korongokat egymástól kissé távol tepsibe tesszük, mert sütés közben terebélyesednek. A kihűlt korongokból kettőt-kettőt lekvárral összeragasztunk és tortabevonóból, vajból készült csokimázzal bevonjuk. Fogyasztás előtt egy napot pihentessük!
