Puerto Ricó-i élményeiről írt könyvet Ferdinandy György

Ötvenöt éve annak, hogy egy jóvágású, magas, harmincas férfi megérkezett Puerto Rico szigetére, ahol tanári állást vállalt a San Juan-i egyetemen. Akkor már sok volt a háta mögött – nemcsak házastárs és gyerekek, hanem franciaországi írói sikerek (francia nyelven közreadott szépirodalmi kötetek és irodalmi kitüntetések), németországi menekülttábor és szabadságharc utáni disszidálás. Ugyanez az ember – ízületi bántalmai miatt – járókeret segítségével, de cseppet sem megtörve érkezett meg a Petőfi Irodalmi Múzeum Lotz Termébe, ahol a Margó Irodalmi Fesztivál vendégeként írótársa és barátja, Száraz Miklós György kérdezte új, Sziget a víz alatt című kötetéről – írja a Magyar Hírlap.

A Scolar Kiadó gondozásában megjelent vékony kiadvány két részre oszlik: a szerzői megjelölés szerint tényregénynek aposztrofált Sziget a víz alatt karon ragadja az olvasót, és a Két tűz között című kisregény engedi el.

Az irodalmi program mintegy negyven vendége előtt Ferdinandy elmondta, tavaly nyáron azért kapott kedvet a harminchét és fél évig tartó trópusi tanársága megírásához, mert úgy látta:

sokan nem tudják, hogy a „művelt Nyugat” többek között azért virágzó, mert szisztematikusan kirabolta az általa kolonizált világokat.

Beszélt arról is, hogy a Puerto Ricó-i Egyetemre akkor került, amikor az intézmény diplomás európai tanárokat keresett. Ekkoriban már égető szükség mutatkozott arra, hogy – számtalan alkalmi munka, köztük könyvvigéckedés és építkezésen történő dolgozások után – olyan polgári foglalkozásra leljen, amely a francia feleségének, Colette Pexrethonnak is elfogadható. A tanári pozícióra végül némi hátszéllel vették fel, ugyanis nagybátyja, Ferdinandy Mihály történész ekkor már a Nagy-Antillák szigetvilágához tartozó parányi földnyelven élt és dolgozott.

A szerző többek között arról is szólt, hogy oktatóként rabszolgák fekete unokáit tanította, akik egyrészről nem voltak büszkék őseikre, másrészről vajmi keveset tudtak múltjukról. Azzal, hogy ebben a kötetben, illetve a Fájó holnapok című, tavaly megjelent kötetében is részletesen ír a sziget történelméről, reményei szerint sikerül pozitív irányban árnyalnia a kezdetben spanyol, aztán amerikai befolyás alatt álló szigetlakók emlékezetét.

Kérdésre az író a szigetről elmondta, „rögtön az első találkozás megfogta, mert fiatalokkal találkozott a francia követségen adott, július 14-i fogadáson.”

„Megtudták, hogy magyar vagyok, és egyből elkezdtek faggatni, mégis hogyan tudott egy ilyen kis ország megingatni egy olyan nagyhatalmat, mint a Szovjetunió. Megéreztem, hasonló problémáik vannak”

– elevenítette fel a József Attila-díjas szerző.

A lap kérdésére azt is elmondta, a következő egy hónapban nem kíván nagyobb szabású művet írni, elbeszéléseit, novelláit és publicisztikáját viszont rendszeresen közli számtalan irodalmi folyóirat.

„Kicsit elfáradtam: két könyvem jelent meg. Különös boldogság címmel Kulcsár Katalin, a Magyar Rádió korábbi munkatársa szerkesztésében ugyanis alig néhány hete jelent meg az éves novelláskötetem is, a Magyar Napló gondozásában. Országszerte sok rendezvényen vettem részt, a hét elején például az Ünnepi Könyvhét vidéki megnyitóbeszédét mondtam el Gyulán. Ezt a két könyvet szerettem volna tisztességgel bemutatni, részt venni a hét-nyolc dedikáláson. Nem panaszkodom, sikerült.”

Borítókép: Ferdinandy György, József Attila- és Arany János-díjas író, költő, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár