Az Árkay-villa újraélesztése - képekkel

Egy kis-svábhegyi villában járunk, az egyikben a leglepusztultabb, legelhanyagoltabb és a megnövő, burjánzó növényzet által lassan legelborítottabbak közül. Megvettek két ócska lakást. Kilátástalanul ócskát. Egymással szomszédosat, amik ketten az egész szintet adják. Az egyik lakás vasketreccel védett, utólagosan buherált üvegtetővel fedett lépcsővel nyílik a kertből, a másik egy meglepően szép falépcső előtt, ami egy lépcsőházszerű helyen van.

Az egyik lakásban van egy üvegezett veranda, épített üvegfallal elválasztva. Itt van egy kis fény, különben minden sötét és áporodott... Próbáltam kitalálni, hogy milyennek tervezte Árkay Aladár, az építész. Ezen a szinten lehettek a közösségi terek, a szép falépcső a könyvtárból mehetett fel a hálószobákba.

- Valami nagyvonalúságot szerettünk volna visszaadni a felszabdalt terek helyett - meséli vendéglátónk. A tervezési program szerint két hálószoba és egy dolgozó, vagy vendégszoba kellett a nappali-étkező-konyha terek mellé. És a zuhanyozós vendégmosdón kívül, szerettünk volna még egy jó nagy, tágas fullos, (kád, zuhany, WC, bidé) fürdőszobát. A tervezés első pillanatában az épület beugró sarkába szobányi teraszt terveztem, meg még egy másikat az étkező elé. Első nekifutásra három verzió született, ami mind kielégítette a feltételeket. Az egyiknél étkező, a másiknál háló, a harmadiknál nappali került a verandára, hiszen az a legjobb hely, és menetközben, mikor lehullottak a levelek a fákról, kiderült, hogy onnan a várra lehet látni. Az emeleti lakásban egy építész lakik. Az ő kutatásai nyomán tudjuk, hogy a villában eredetileg egy kétszintes lakás, és egy alagsori szobakonyhás szolgálati lakás volt. És hogy az építtető amatőr botanikus volt, aki különleges, értékes fákat ültetett. Például egy hatalmas császárfa van az épület mögött a kertben.

A sztori folytatása és még több kép a Lakáskultúra oldalán >>>