Minimál rendhagyó színekkel, formákkal

A fiatal házaspár Vác környékén keresett és talált is építési telket tervezett családi házukhoz, lévén a férj tősgyökeres váci. Az eredeti tervek után hamarosan rájöttek, hogy nem nekik való a bézs-natúr-barna árnyalatokkal megvalósult, letisztult formavilágú, szinte steril minimál. Semmiszínfolt, semmi izgalmas forma.

– Egyre gyakrabban foglalkoztatott bennünket a kérdés, hogyan lehetne az egyébként remek kialakítású, jól funkcionáló, ám kissé barátságtalan hangulatú tereket, helyiségeket kicsit földobni – mondják a fiatalok. – Pedig az orrunk előtt volt a megoldás kulcsembere, a baráti körünkből jól ismert Varró Zoltán dizájner, akinek a munkáit egyre jobban megismertük. Eleinte csak tanácsokkal szolgált, ám amikor látta, hogy idő és ötlet hiányában nem igazán boldogulunk, kézbe vette a lakás „áthangszerelését”.

– A történethez hozzátartozik, hogy a barátaim rendkívül családcentrikus emberek és a már cseperedő ikrek után a harmadik babát várták, amikor szóba került a lakásátalakítás ötlete – meséli Zoltán. – Különösen a feleség, Kriszta szorgalmazta a barátságos, lakályos otthont, mondván, a gyerekeknek ilyen környezetre van szükségük, és nagyjából ecsetelte is, hogy mit szeretne, majd elkövetkezett a szülés ideje. Amíg Kriszta a kórházban volt, a férjjel nekiláttunk a lakás „feltuningolásának” meglepetésnek szánva, hogy a hazatérő kismamát igazán kellemes, barátságos, kedve szerinti „új” hajlék fogadja. Kriszta hazaérkezésének estéjén az utolsó gyertya is a helyére került, pislákoló lángjával növelve a hangulatot. A hatás leírhatatlan volt.

– Elöljáróban megjegyzem, nem volt nehéz feladat a pálya kezdő Szőcs Zsombor és mentora, Mladek Ferenc építész által tervezett, remekül szervezett tereket megtöltenem tartalom mal. Tetszett, hogy az előtér folytatásaként épített „nyaktagból” – amely magát az épületet is két szárnyra osztja – közelíthető meg a két, teljesen szeparált rész, azaz a konyha-étkező-nappali közös tere és a hosszú közlekedőből egyik oldalon nyíló gyerekszobák plusz gyerekfürdő, a másikon a szülői háló a vele egy térben hagyott fürdőszobával. A nappali „bágyadt” bézs-natúr-barna hangulatát színekkel, formákkal és fényekkel tettem mozgalmassá. Az eredeti állapotra csak a bézs színű, ám kényelmes kanapé emlékezteti a háziakat, mert minden más megújult kezdve a piros subaszőnyegtől a bronzos fényű taftfüggönyökön át az ezüstfotelig és a két rendhagyó formájú állólámpáig.

Aztán következett az étkező, amelyben legelőször a semmitmondó világítótesteket cseréltük ki egy igazán látványos, vesszőből készült, méternyi átmérőjű, „madárfészek” csillárra. Ez maga után vonta, hogy az eredeti, jellegtelen étkezőasztalt fajsúlyosabb, egyedi darab váltsa fel, amelyet egyszerre tízen is kényelmesen körbeülhetnek. S minthogy rendhagyó módon bárpult-magasságú, az étkezőszékeket is ehhez a magassághoz választottuk, kárpitjuk színét pedig a nappali szőnyegének pirosához igazítottuk. Az igényes kialakítású, eredeti, kissé semleges konyhabútort csak kissé dekoráltuk rejtett világítással és tejplexivel, mert kellemes hátteret ad az étkező látványának.

- A riport folytatása és izgalmas képek a Lakáskultúra oldalán >>>