Gellérthegyi álmok

Olyat kerestek, amelyet nagy zöld felület övez, lehetőleg saját kert formájában, s maga a lakás pedig minél nagyobb terasszal kapcsolódik ehhez. Hosszas keresgélés után találták meg az egyik új építésű társasházban az elképzeléseiket is felülmúló lakáslehetőséget. Mert a még szerkezetkész lakás nagyon sok jó lehetőséget rejtett magában, amit már az első pillanatokban fölfedeztek. Nem véletlenül voksoltak mindketten azonnal mellette.

– Megláttuk, megszerettük és rögtön elindult a „vezérhangya”, mit hogyan alakítunk át, melyik funkció hol kap helyet – mesélik. – Az eredeti tervben a 125 négyzetméteres lakást ugyanis annak rendje-módja szerint alaposan felszabdalták kis alapterületű helyiségekre, így szinte elveszett a kellemes térérzetnek még az illúziója is. Mi pedig a nagy, tágas terek hívei vagyunk, így aztán az volt az első teendőnk, hogy összenyitottuk a helyiségeket, ahol csak erre lehetőség kínálkozott.

– Bevalljuk, az első lépéseket két belsőépítész segítségével, irányításával tettük meg. Főként az alaprajzok és a bútortervek elkészítésében vettük igénybe munkájukat. De elég gyorsan elváltak útjaink, mert a mi elképzeléseink helyett a saját önmegvalósításukat helyezték előtérbe, amely nem egyezett a mi vágyainkkal.

– Honnan volt ekkora önbizalmuk, bátorságuk, hogy vállalkoztak erre a nem kis feladatra?

– Mindig is érdekelt bennünket a lakberendezés, rengeteg ilyen témájú magazint tanulmányoztunk már korábban is. Jómagam külföldi bútorkiállításokra is sokat jártam, valószínű, mindezek hatásaként összegződött, körvonalazódott bennem, hogy mit és hogyan szeretnék – mondja a fiatalember. – Ráadásul bútorasztalosként kezdtem a pályafutásomat, s pontosan tudtam, hogy talán még a dizájnnál is fontosabb a praktikum, a funkció és a minőség. Így aztán a téralakítással együtt a berendezések tervezésénél, kivitelezésénél is ez volt a legfőbb szempontunk. Például praktikusnak találtuk, hogy az előtér-konyha-nappali-étkező funkciókat úgy hagyjuk egy térben, hogy a méretre készült, térbe állított szekrénnyel, mint egy falszakasszal válasszuk el egymástól a nappalit és az étkezőt. Ezt a „szekrényt” úgy terveztem, hogy a nappali oldalán a szórakoztatóelektronikának ad teljes körűen helyet, az étkező felől pedig a tálaló és a vitrin szerepét tölti be. Ezzel az elrendezéssel a lehető legnagyobb teret sikerült megnyernünk.

– A lakásba lépő előtt már az előtérből föltárul az alapterület mintegy kétharmada. S minthogy a nappalihoz szobányi méretű terasz csatlakozik, a térérzet még jobban megnő...

– Ezen túlmenően is, ahol csak lehetett, „falpótló” megoldásokat kerestünk. Például az ebédlőből füstszínű üvegből készült, mennyezetre függesztett tolóajtóval határoltuk a belőle leválasztott, vendégszobává alakítható dolgozót, amely később a gyerekszoba szerepét veszi át. Ugyanezt a megoldást a fürdőszobában is alkalmaztuk, ahol a zuhanyfülkét nem épített fallal, hanem ugyanilyen színű, lapra hajtható üvegajtóval választottuk le a fürdő teréből. A fürdőszoba mellett a másik teljesen szeparált helyiség a hálószobánk, illetve a hozzá tartozó gardróbszoba, ez utóbbi három funkció egyébként egymásba nyílik.

– Ami még szembeötlő, hogy rendkívül igényesek a bútorok. Ebben alighanem szerepet játszott az asztalostudomány is.

– Sikerült két remek, a New Age Interior Kft., valamint a Minimalart Konyhastúdió asztaloscsapatára akadnom, akik kifogástalan minőségű munkát adtak ki a kezük közül. A nappali, valamint a terasz ülőgarnitúráját kivéve minden egyedi tervezésű és kivitelezésű. Az volt a célunk, hogy a lakást egységes szín-, forma- és mintavilágúra hangoljuk, s ezt a beépített bútorokkal alapoztuk meg. Gyakorlatilag ugyanaz a két-három „földárnyalat” ismétlődik a bútorokon a konyhától kezdve a nappali-étkezőn át a hálóig és a fürdőig. Nagyon szeretjük, megnyugtató ez a színegység, amelyhez a falakat, a kárpitokat és a függönyöket is igazítottuk. Gellérthegyi álmunk beteljesültével megtaláltuk a nyugalom szigetét az otthonunkban.

Az álmok képekben a Lakáskultúra oldalán >>>