5 perces krimi: Csak egy szúrás kedvesem!

Merlon tisztában volt vele, hogy a felesége háromszor volt már zárt osztályon huzamosabb ideig, tehát „papírja van róla”, hogy őrült. Ha végez velük, még csak börtönbe sem dugják, legfeljebb negyedszer is visszatér a zárt osztályra, és ennyi. Bettyt és őt ez már nem fogja vigasztalni, ha kihűltek.
– Mit csináljunk? – kérdezte a férfi. Ilyenkor nagyon tanácstalan tudott lenni.
– Tegyük el láb alól. Mindenkinek jobb, ha meghal – mondta Betty nagyon egyszerűen. Nem nézett a férfira. Szőke haján megcsillant a napfény, a rendelő ablakán túl tavasz volt, sokat ígérő, új tavasz. Merlon negyvenéves múlt, a felesége is, Betty viszont még csak huszonnégy. Jó lenne vele, no persze, csak ha megmaradna neki a közös vagyon. Talán igaza van Bettynek. Merlon is gondolt már erre, csak nem merte így megforgalmazni, ilyen hangosan kimondani. Ha Sally, a felesége eltűnne az életéből, a világ csodálatos lehetne!

– Csak egy szúrás, kedvesem – mondta most Betty, és megfordult. Közelről nézték egymás szemét. – Hiszen orvos vagy. Sok embert öltél már meg. Rossz diagnózissal, tévesen felírt gyógyszerrel, elhalasztott terápiakezdéssel, és száz más módon. Egyiket sem akartad, nem vagy bűnös. Most majd akarod, egyszer az életben, azért, hogy visszakaphasd a saját életedet. És akkor én is a tiéd leszek.
Merlon még habozott, de Betty nagyon is határozott volt.
– Tudod, melyik gyógyszeréből kell beadnod háromszoros adagot. Szépen elalszik majd. Tedd meg ma délután, holnap reggelre Sally már odaát lesz. De ne reggel találd meg a holttestet, majd csak estefelé. És csak akkor értesítsd a hatóságot. A szer nyolc óra alatt felszívódik, te is tudod.

„Csak később találd meg a holttestet… A szer nyolc óra alatt felszívódik…” Sally feszülten meredt a kezében lapuló apró készülékre. Odakünn már alkonyodott. A rendelőtől majd két mérföldnyire, tizenöt utcával távolabb lakó doktor hazaérve ugyanolyan leheletnyi puszival köszöntötte a feleségét, mint máskor, aztán a földszinten matatott a gyógyszerszekrénynél. Merlon doktornak nem tűnt fel, hogy asszonya mennyire készséges, amikor a kabátját kell lesegíteni. Nem tudta, hogy a felesége reggel egy magándetektívtől kölcsönzött kis lehallgatóberendezést tett a zakója hajtókája alá. A szerkentyű nem nagyobb egy inggombnál, lapos, és mindent megjegyez, amit a nap folyamán „hall”.

Az asszony az előbb szívélyesen fogadta a férjét, lesegítette még a zakóját is… És most az emeleti hálószobában lejátszotta a napi anyagot. Nem csak arról győződhetett meg, amit már régóta sejtett, hogy a férjének tényleg van szeretője, de azt is megtudta, ki az illető, és hogy… A szíve rémülten vert. Lehet, hogy a férfi most jön fel a lépcsőn, kezében az egyszer használatos injekciós tűvel? De hiszen ilyen neki is van! Még tavalyról, amikor egy ideig maga adta be a férfinak a vitaminkeveréket. Gyorsan előkapott egyet a fiókból, ki a csomagolásából, az ivópohárból teleszívta vízzel. Ekkor már kopogott is a férje az ajtón:
– Drágám, úgy gondoltam, adok neked egy erősítő injekciót. Rád férne, szegénykém.
Hagyta, hogy a férje belépjen, de tele volt mindkét keze díszpárnákkal:
– Jaj, nem bírom el, vedd le légy szíves a két felsőt!
Ehhez két kézre volt szüksége a doktornak is. Letette a fecskendőt az éjjeliszekrényre, fogta a párnákat. Sally irányította, hová vigye, közben persze ügyesen kicserélte a két fecskendőt, majd az ágyhoz ment és megnyitotta ruháját:
– Hát ha kell, add be!
– Csak egy szúrás, drágám – mondta a doktor, és beadta. Sally érezte, hogy a férje keze remeg. Amikor indulni készült, utánaszólt:
– Emlékszel, régebben én is megszúrtalak. Tavaly én adtam be neked a vitaminjaidat. Most is rád férne... Olyan sápadt vagy… Nem kérsz egyet? Szuriért szurit cserébe – és megsimogatta a férfi arcát. Elment a fiókhoz és úgy tett, mintha most szívná fel a kis fiolából a vitaminoldatot. Merlon doktor engedelmesen letolta a nadrágját. Egy perccel később a saját hálószobája felé menet át is villant az agyán. Tényleg jót tehet a vitamin, hiszen olyan fáradt. Nagyon álmosnak érezte magát. Most már csak aludni akart. Aludni.