2009.07.10. 15:40
A közösségi portálok veszélyei
Személyes adatok a titkosszolgálat vezetőjéről, vagyonvizsgálat az adatlapok alapján, becsapós levelek, melyeket bűnözők küldözgetnek: jó dolog egy közösségi portál, de vajon meddig és honnan lehet veszélyes az emberi hülyeség vagy hiszékenység?
Négy egymástól független, ugyanakkor mégis kapcsolódó hír férkőzött a gondolataimba az elmúlt hét folyamán. Mindegyik a közösségi portálokkal kapcsolatos, és bizonyos értelemben az emberi hiszékenységgel, vagy hülyeséggel függ össze. Azt gondolom, ezen hírek bármelyike önmagában is elgondolkoztató lenne, így csokorban azonban több, mint figyelemfelkeltő.
Az első, miszerint biztonsági szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy az emberek a közösségi portálokon jóval óvatlanabbak az idegenekkel szemben, mint azt a való életben teszik, ezért sokkal inkább ki vannak téve a csalók támadásainak. És bár az üzemeltetők mindent megtesznek ezek kiszűrése érdekében, visszaélések gyakran történnek. Ehhez szinte szorosan kapcsolódik az a debreceni eset, ahol középiskolás lányokat vertek át egy körlevélben meghirdetett fiktív szereplőválogatással.
Nem csaltak ki ugyan nagy összegeket az érintettektől, de az módszer sem volt túl bonyolult. Egy körlevélben castingra hívták a fiatalokat, majd egy kávézóban a beígért állásért cserébe csekély regisztrációs díjat kértek. Tipikus eset, ahol az emberi hiszékenységre hajtanak.
Ennél már egy fokkal komolyabb témát vet fel a harmadik hír, miszerint az APEH akár a közösségi oldalakon feltüntetett adatok alapján is vizsgálódik a feltűnően vagyonos állampolgárok iránt. Tehát ezentúl óvatosan kell felpakolnom a magánrepülőm mellett a Bahamákon készített fotóimat az adatlapomra, mert bármikor lefülelhetnek az apehosok.
A kémfőnök gatyában
Az abszolút prímet azonban a következő hír jelentette a héten: vizsgálatot indítanak a brit titkosszolgálat frissen kinevezett új vezetője ellen, mert a felesége családi fotókat, a saját lakcímüket, és a befolyásos barátaikról készült képeket rakott fel a Facebook-os adatlapjára. Nem tudom, az eset kirobbanása napján milyen hangulat uralkodott a Sawers család otthonában, és vajon milyen magyarázatot adott a felesége John Sawersnek a történtekkel kapcsolatban. Elképzelni sem tudom, hogy egy titkosszolgálati vezető felesége hogy vetemedhet ekkora bakira. Hiszen ha belegondolok, még mi, nemzetbiztonsági szempontból jelentéktelen halandók sem tesszük fel saját lakcímünket egy olyan oldalra, ahol bárki hozzáférhet.
Az esetek kapcsán mégis úgy látszik, az emberek többsége nincs tisztában a közösségi portálok nyújtotta veszélyekkel. Mert tényleg, vicces dolog rég nem látott, vagy újonnan szerzett barátokat keresni és fényképeket nézegetni. De mint az esetek bizonyítják, nem csak nekem és az ismerőseimnek jutott viszonylag hamar eszünkbe az a korszakalkotó ötlet: ezek az adatlapok óriási, és mindenki számára elérhető adatbázist jelentenek, ahol szabadon lehet kutakodni mások személyes adataiban. Nem hiába nyitja meg minden második (?) újságíró azonnal e portálokat, ha információkat gyűjt. Egyes elméletek szerint, aki regisztrálja magát egy ilyen oldalra, az nyitni szeretne a világ iránt.
Csak éppen legtöbben azt nem gondolják végig, hogy ez a kapcsolat kétoldalú: így ők is nyitott könyvvé válnak a világ számára. Igaz, nehéz megtalálni a határt az ember természetes magamutogatási vágya és a biztonságos anonimitás között. Ráadásul ezen oldalakon nem kell feltétlenül igazat mondani: olyan képet festhet magáról bárki, amilyen lenni szeretne. Világutazókkal, sportbajnokokkal, milliomosokkal és diszkókirálynőkkel vannak tele a portálok, akiket a hétköznapokon valószínűleg a buszon sem vennénk észre. De vajon meddig tart a közösségi oldalak most még hihetetlen méreteket öltő varázsa? Nem tudni. De az biztos, hogy az oldalak csapdáiba nem csak gyerekek esnek bele rendszeresen (elég, ha a körüzenetekre, vagy a korábbi magyar politikusok fényképei miatt kirobbant botrányokra gondolok).
Jó dolog részese lenni ezeknek a közösségi portáloknak, csak azt kéne már végre megtanulni, hogy attól, hogy a monitor éppen nem beszél vissza, a feltöltött adatok nem egy fekete lyukba áramolnak. Hanem a szomszéd, az iskola igazgató, a terroristák, vagy éppen unatkozó bajkeverők monitoraira is. Ezzel pedig óriási adag slamasztikát zúdíthat bárki önmaga nyakába – a végén pedig csodálkozik, ha rajta röhög az egész világ.
További cikkek a témában:
