István nem értette meg, hogy én a médiából élek!

Mostanában z egykori villalakó legtöbb idejét állatok megmentésére fordítja, de egyáltalán nem zárkózik el a férfiaktól. Máris úgy érzi, akár nyitott egy új kapcsolatra.

[caption id="" align="alignleft" width="380"] Ha szembe jönne az utcán az igazi, Anikó nem utasítaná el.
[/caption] 

István mondta ki: elég!

- Valóban igaz, hogy szakítottunk Istvánnal két héttel ezelőtt. De nincsen semmi dráma! Csak azon vagyok felháborodva, hogy primitív emberek az interneten, álnéven, ismeretlenül mi jogon mondanak rólam véleményt? Szépen megbeszéltük a volt párommal, hogy mindketten úgy érezzük, nem illünk össze. Már egy hónapja csak marcangoltuk egymást. Sokat beszélgettünk arról, hogy nem megy ez nekünk együtt, de végül István látta be: elég... Azt mondta, teljesen más az életvitelünk, az érdeklődési körünk, jobb, ha elválnak útjaink. Én is így gondoltam. Mindig problémázott, ha újságokban, tévékben szerepeltem. Nehezen viselte, ha felismertek valahol. Hiába próbáltam neki megmagyarázni, hogy én ebből élek, nem értette meg, nem tudta elviselni. Állandó vitáink voltak ebből, ha meglátott egy újságban, már kiabált! Egyik napról a másikra nem tudok más lenni, és ennyi idősen már senki nem tud megváltozni, ő pedig azt szerette volna.

Nem is beszélünk

- Úgy érzem jól döntöttünk, és még időben. Hat hónapot töltöttünk együtt, és elég hamar hozzám költözött. Sokan nem tartják ezt jó dolognak, de én épp fordítva gondolom. Valóban lakva ismeri meg az ember a másikat. Jobb, ha minél hamarabb kiderülnek a másiknak azok a hibái, amikkel képtelenség együtt élni. Ha két ember úgy érzi, nem tud boldogságban egy fedél alatt meglenni, akkor nem kell erőltetni. Mindketten harminc felett járunk, jobbnak láttuk, ha minél hamarabb elválnak az útjaink, hiszen ebben a korban már csak raboljuk egymás drága idejét. Persze, feltettük azt a kérdést is, hogy meg tudjuk-e menteni ezt a kapcsolatot. Egyértelműen arra jutottunk, hogy nem. Nem beszélünk azóta, teljesen feleslegesnek tartanám. Nem vagyok kíváncsi rá, és annak sem örülnék, ha ő keresne. Egyik volt barátommal sem tartom a kapcsolatot, nem szeretnék tudni a további életükről.

Nem érdekelt, hogy nincs autója…

- Istvánra nem tudok rosszat mondani emberileg, nagyon rendes, becsületes férfi. Rosszul esett, hogy arról cikkeztek az újságok, hogy naponta vittem Pomázról a fővárosba dolgozni, mert nincs autója. Valóban nincs, de engem nem zavart, hiszen az a mai világban nem elérhetetlen dolog. Az biztos, én olyan típus vagyok, aki ha megszeret valakit, imád róla gondoskodni. Amikor csak időm volt, főztem neki, mostam rá, de szívesen tettem. Én hamar kiadom magam, ebben a korban már minek megjátszani magunkat.

Ha megszólítana az Igazi, nem utasítanám el

- Hogy nyitott vagyok-e új kapcsolatra? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, most nem érdekelnek a pasik. Persze egy friss szakítás után az ember megpróbálja lefoglalni magát, hogy ne gondoljon a másikra. Egész nap jövök-megyek, nyelvet tanulok, és kutyázom. Már öt kutyust fogadtam be, és a pomázi menhelyen harminchatot szoktam meglátogatni; és segítek, amiben tudok. Közben pedig kitartóan fogyókúrázom, már 8 kilót leadtam, és még szeretnék párat. Ezek a dolgok elvonják a figyelmemet a volt kapcsolatomról. Azt mondom, ha az utcán szembe jönne az Igazi és megszólítana, biztosan nem mondanám neki, hogy ne haragudj, de még lelkileg nem vagyok rá érett… Sok csalódás után sem adom fel, hogy egyszer megtalál egy olyan férfi, aki úgy fogad el, amilyen vagyok, és a múltam, ismertségem sem jelent neki problémát.

Kiskegyed

Ajánljuk még:

- Tízmillió sem lenne elég Anikónak! >>>

- Magánéleti sztorik helyett kártyázni fog Molnár Anikó! >>>