Utat engedek az érzékiségnek!

[caption id="" align="alignleft" width="380"] A színésznőből egyszerűen süt az érzékiség.
[/caption]– Mi volt az első reakciója, amikor megtudta, hogy Sophie Marceau egy meghasonlott írónő szerepében Monica Belluccivá változik?
– Egyrészt rémesen örültem, hogy végre együtt dolgozhatom Sophie-val, akinek lenyűgöző az egyénisége, a szerénysége, a természetes szépsége. Másfelől megrémültem, mert ez a történet nagyon mélyre megy a gyerekkori félelmeinkben, lelki titkainkban. A forgatás végén komolyan felvetődött bennem, hogy felkeresek egy pszichoanalitikust. Elvégre mind annyiunkban ott sír egy gyerek, aki tudatalatti szorongásokat hordoz magában.

– És megtette?
– Még nem volt hozzá bátorságom, sem időm.

– Fél, hogy olyasmit tud meg magáról, amitől megijed?
– Maradjunk annyiban, hogy nekem is megvannak a magam kis titkai, sérülései, mint bárkinek. És ez a film nagyon messzire hatol az emberi pszichében. Azontúl, hogy közelebbről is megismertem Sophie-t, volt egy másik hozama Marina De Van filmjének: még jobban odafigyelek azóta a lányommal kialakított érzelmi kötődésemre, tudatosabban törekszem arra, hogy komolyan vegyem a legkisebb rezdüléseit. És megerősített abban is, hogy minél jobban védelmezzem őt, hogy soha ne hazudjak neki, mert azzal beláthatatlan sérüléseket okoznék a lelkében.

– A filmben speciális effektekkel egymásra kopírozzák az arcukat. Van, hogy félig Sophie-t, félig Monicát látjuk. Mi az, amit Marceau arcából szívesen viselne magán?
– Inkább azt mondanám, hogy mi tetszik rajta. Magamat elfogadom, semmin nem változtatnék. Neki nem olyan telt az arca, mint nekem, emellett nagyon szépen ívelt a szája.

– Az egyik francia hetilap címlapján meztelen felsőtesttel készült önökről közös fotó. Nem zavarta ez az intim beállítás?
– Talán a fotómodell előéletem miatt is jobban hozzá vagyok szokva a műtermi pózolásokhoz akár meztelenül, akár felöltözve. Nekem soha nem okozott gondot az intimitásom felvállalása, valahogy természetesnek tartom. Hozzátartozik a női létezésemhez. Szeretem a testemet, és még azon sem sopánkodom, hogy múlik felettem az idő. Sophie inkább zavarban volt attól, hogy átöleljük egymást meztelenül. Szerencsére teljes a bizalom közöttünk. Minden hátsó gondolat nélkül nagyon érzékinek tartom őt.

– Számos hús-vér nőfigurát alakított, akinek fontos az érzékiség, a szexualitás, a testiség. Könnyen vállal ilyen szerepeket?
– Álszent volnék, ha nem élnék az adottságaimmal. Egy színész mellesleg az egész lényével játszik. A kamera olyan közel képes hozni bármit rajtunk, ami már akkor is lemeztelenítő, ha az arcod pórusait mutatja. Nekem sokat segít az, hogy szabadon élem meg a testemet, szinte alig- alig kontrollálom magam. Szeretek megfeledkezni a felvevőgépről és teljes egészében átadni magamat egy szerepnek. Utat engedek az érzékiségnek, elvégre nő vagyok. Ezzel szemben a vulgáris beállításoktól irtózom, mert azok mindig hamisak.

– A családjától kapta ezt a természetes szabadságot?
– A családomtól, főként az édesanyámtól rengeteg bátorítást, szeretetet, melegséget kaptam. Lány lévén azonban korántsem volt szabados vagy éppen felszabadult a neveltetésem. Amennyire érzelmesek vagyunk mi olaszok, annyira hagyománytisztelőek és konzervatívok is. Főként az édesapám féltett a szabad élettől, de miután tizenkilenc éves koromtól önállóan élek, nem igen szólhatott bele a választásaimba. Korán felnőtté akartam válni, a saját utamat járni. Ezért is választottam a modell szakmát.

– Nagy utat tett meg az elmúlt tizenöt évben Umbriától Franciaországon át az Egyesült Államokig. Milyen képet szeretne sugallni magáról?
– Egy biztos, ha arra hallgatnék, amit mások elvárnak tőlem, akkor nem filmeznék. Az emberek többsége szép képeket szeretne őrizni a színésznőkről, a hírességekről. Én viszont a merész, veszélyes választásokat szeretem. Ne azért beszéljenek vagy írjanak rólam, mert jól nézek ki ebben vagy abban a filmben, hanem azért, mert valami újszerűt, izgalmasat, vagy éppen felkavarót mutathatok meg a női létezés sokarcúságából. Igazán ez érdekel a filmezésben.

A művészfilmek után bevette Hollywoodot is

A Visszafordíthatatlan című francia botrányfilmben gyilkosság áldozata lett, a Mátrixban egy számítógépes programot személyesített meg. Nagy élvezettel játszott az Asterix és Kleopátra című képregény-adaptációban, és a Titkosügynök című kémfilmben férje oldalán. Anyagi függetlensége érdekében mostanában egyre több hollywoodi szuperprodukcióban vállal szerepet.

Ajánljuk még:

- Egy természetes nő - képekkel