2009.10.08. 09:54
Csak a szárnyaimat próbálgatom!
Még csak húszéves, de igen kalandos életet tudhat maga mögött a Nemzet Színészének lánya. Zsófi reméli, hogy ez még csak a kezdet. Lovas sikerei mellett szeretne a színészi pályán is helyt állni.
[caption id="" align="alignleft" width="380"]
Édesapja, Szabó Gyula eleinte óvta a színészettől, de mára beletörődött lány döntésébe.
[/caption]- Nagy megtiszteltetés, ha színésznőnek mondanak, de tisztázzuk: nem vagyok az. Ehhez rengeteget kell tanulni. Az édesapám színművész, én egy lovas lány vagyok, aki a pályán sorozatszereplőként próbálgatja szárnyait. Már három évvel ezelőtt is részt vettem a Jóban Rosszban szereplőválogatásán, akkor nem sikerült. Év elején éppen Németországból jöttem haza családlátogatásra, mikor hívtak, hogy lenne számomra egy szerep. Mindenki biztatott, hogy sikerülni fog, meg vannak elégedve velem. Mégsem kaptam meg... De nem is keseredtem el. A nagy meglepetés akkor ért, mikor visszatértem Németországba, és csörgött a telefonom, hogy van egy szerep, amit kimondottan rám írtak. Fél év múlva már forgattam.
Fiatalon szinte soha nem aludt egyedül
- Érdekes módon, mindig édesapám volt az, aki lebeszélt a színészi pályáról. Pedig már gyerekként produkáltam magam a tükör előtt. Teljesen biztos voltam benne, hogy egy hosszú, szőke hajú színésznő leszek. Ám 16 évesen nagyot fordult az életem, megkaptam életem első lovát, és onnantól kezdve szenvedélyes lovas lettem. Válaszút előtt álltam. Színészet vagy a lovak? Én az utóbbit választottam. Később olyan lehetőséget kaptam, amit nem tudtam visszautasítani. Németországba mentem dolgozni az olimpikon lovas, Marcus Ehning mellé, mint lovászlány. Fizetségül szállást, kosztot kaptam, és edzettek. Ez nagy megtiszteltetés volt számomra. Gyakorlatilag mindent csináltam. Napi 6-7 lovat lovagoltam, etettem, szénáztam, pucoltam az állatokat. Azt hiszem, akkor nőttem fel igazán. Először nagyon félelmetes volt, hiszen én mindig is párkapcsolatban éltem, szinte soha nem aludtam egyedül. Hirtelen magamra maradtam.
Mikor már nem sírva aludtam el, akkor éreztem, hogy erősödöm. Egyszer csak jött egy ajánlat, hogy Ausztriában fizetésért dolgozhatok. Bécsben már csak lovagolnom kellett, versenyekre járhattam, díjugrattam. Még hazajönni sem akartam. De éreztem, hogy olyan lehetőséget kapok a sorozattól, amit nem halaszthatok el. Eljött az idő, hogy tanuljak és éljek azzal, amit édesapámtól örököltem.
Szakított szüleivel
- Szerelem? Jelenleg nincs párom, pedig én társfüggő vagyok. És nagyon szeretek szerelmes lenni. De most már óvatosabb vagyok. 18 évesen egy idősebb fiúval éltem Székesfehérváron – így utólag belátom, rossz irányba vitt. Azelőtt egy nagyszájú, vagány lány voltam. Ám akkor megfordult a kocka. A barátom vette át az irányítást, én alárendelt szerepbe kerültem. Annyira szerelmes voltam, hogy magammal nem is foglalkoztam. Abbahagytam a főiskolát, nagyon lefogytam, semmi nem érdekelt, csak hogy a páromnak jót tegyek. Teljesen elvakultam. Édesanyámmal akkor nagyon megromlott a kapcsolatunk. Ő aggódott értem nagyon, látta, hogy nagyon rossz irányba haladok. Rengeteget veszekedtünk két évig. Majd a barátom mondta ki, hogy vége. Ő már családot és gyereket akart, én viszont ezt még korainak tartottam. Most már örülök, hogy vége lett, akár mekkora szerelem is volt. Anyukámmal azóta már szent a béke. Belátom, hogy teljesen igaza volt. Ennek már egy éve. Ennyi ideig tartott, hogy újra felépítsem magam. Bár közhelyesen hangzik, a forgatás és a sport mellett már nincs energiám szórakozni járni és ismerkedni. De mint minden egészséges fiatal vágyok egy társra, ezért nyitott szemmel járok.
Szórta a pénzt
- Bár albérletben élek, szinte minden nap találkozom a családdal. Önellátó vagyok, egyedül a mosásban szorulok anyukám segítségére, így szégyen vagy sem, a szennyest haza hordom. A pénzzel szerencsére nagyon jól bánok. Megtanultam a leckét, mikor hazajöttem Ausztriából. Akkor rengeteg pénzt kerestem, majd két kézzel kezdtem szórni itthon. Végül megijedtem, hogy megcsappant a számlám. Akkor elhatároztam, hogy nagyon oda fogok erre figyelni. Ezért nem költekezem feleslegesen. Egyedül a sport, amire kicsit többet áldozok. Most például elkezdtem teniszezni, hogy kondiban tartsam magam. Ez azért vicces, mert már évek óta megkapom, hogy hasonlítok Anna Kurnyikovára. Még az edzőm is ezzel fogadott. Fontos, hogy mozogjak, hiszen a forgatások ideje alatt kevesebb időm jut lovagolni, így könnyen felszalad az a pár kiló, ami miatt rosszabbul érezhetem magam.
Apja még a takarítónőnek is kezet csókol
Zsófinak nem lenne könnyű dolga, ha apja nyomdokaiba akarna lépni, hisz Szabó Gyula immár 45 éve van a pályán, Kossuth díjas, kiváló művész, a nemzet színésze, harminc éve tanít a Színművészetin, és csaknem 50 filmszerep van mögötte.
- Nagyon szeretek szerepelni, de az biztos, hogy nincs meg bennem az a szenvedély, hogy én apukám nyomdokaiba léphetnék. Egyébként remek a kapcsolatunk, nagyon büszke rám. Én vagyok az ő kicsi lánya! Mindig azt mondja, bármit is hoz a sors, ne szálljak el magamtól. Ő a legjobb példa előttem: még a színházi takarítónőnek is kezet csókolt, és hihetetlen alázattal beszélt mindenkivel.
