Huncut játék az Operettben

[caption id="" align="alignleft" width="380"] A népszerű színésznek most kerek a világ. Az ok? Szerető család és színházi szerepek sokasága.
[/caption]A Montague-ok magyar, a Capuletek román nyelven énekelnek Budapesti Operettszínház és a bukaresti Ion Dacian Nemzeti Operettszínház közös előadásában. „Még soha nem csináltam ilyet, komoly tapasztalatokkal gazdagodtam” – mondja Dolhai Attila a darab főszereplője. „Nem értjük egymás nyelvét, ezért sokkal nagyobb szerepet kap a metakommunkáció, ami a darab humorát is erősíti” – teszi hozzá, majd arról beszél, hogy a nagyon kellett koncentrálni a próbák során. „Előfordult, hogy annyira a Júliát alakító Simona Nea játékára figyeltem, hogy a megszokott magyar végszóra vártam, ami persze nem jött” – mondja nevetve.

Kétnyelvű játék

Bár két nemzet színészei alakítják a szemben álló családokat, Dolhai Attila azt mondja, hogy az előadás épp az ellenségeskedés ellen hat. „Ez kétnyelvű játék leginkább arra hívja fel a figyelmet, hogy az érzések, az érzelmek a nemzetek fölött állnak, a színjátszás pedig a még meglévő különbségeket is eltünteti, az egyetemes értékeket mutatja meg” – vallja a színész, aki szerint „egyfajta huncut játék” jellemzi most a darabot. „Forradalmi ötlet volt ezt a két előadást összehozni, ami nem is okozott olyan nagy felkészülést, hiszen a bukaresti Ion Dacian Nemzeti Operettszínházban a budapesti előadás replikája fut, tehát még a rendezés is ugyanaz” – teszi hozzá.

A hétköznapi élményeim is benne vannak a darabokban

Dolhai Attila 2004 óta játssza Rómeót, ennek ellenére nem érzi a rutint. „A szerepek hatnak a színészre, a színész is a szerepre. Tehát minden egyes előadással gazdagabb lesz az általam alakított karakter, és talán általa én is” – vallja, majd hozzáteszi, hogy ő a hétköznapok történéseivel gazdagítja játékát. „Nem tudom, más hogy csinálja, én a hétköznapi élményeimmel szoktam feldúsítani a szerepet. Áttranszponálom a dühöt és az örömöt is, és a színpadon kiadom őket magamból. A legfontosabb az, hogy a színész hiteles legyen minden színpadon töltött pillanatban” - mondja.

A realizmusból elég a való életben

Bár ő az Operett közönségének egyik első számú kedvence, Dolhai Attila már az öregedés gondolatával foglalkozik. „Lassan ugyan, de én is közeledek a negyven felé, a musical pedig fiatalos műfaj. Van persze egy két szerep idősebbekre is, például a Jekyll és Hyde-ban vagy a Jézus Krisztus szupersztárban, de azért a főszereplők inkább tizen- vagy huszonévesek. Ugyanakkor nem siettetem ezt a folyamatot, örülök, hogy a rendezők szerint még mindig hitelesnek látnak ezekben a szerepekben is. Viszont tény, hogy az operettekben sokkal több lehetőség nyílik, még akár ötvenévesen is játszhatok például érett bonvivánt” – mondja. Tavaly az Operettszínház volt a leglátogatottabb teátrum Magyarországon, ami Dolhai Attila szerint nem meglepő, úgy véli a „közönségességgel, a realizmussal” épp eleget találkoznak a nézők a hétköznapokban.

„Ez a műfaj nagyban függ a vezetői karaktertől. A Budapesti Operettszínházban főleg irodalmi alapú, történelmi, romantikus művek futnak, amelyeknek meseszerűsége, idealizmusa egy-egy estére kizökkenti a nézőket a mindennapokból”. Az operettek mellett szívesen kirándul más műfajokba is, például a Tenor-vásáron operákat is énekel. „Nyitott vagyok mindenre, de nem gondolom, hogy nekem mindenáron operát kellene énekelni” – mondja gyorsan, majd hozzáteszi, hogy az Operettben és a színművészeti egyetemen szerzett tapasztalatait szívesen kamatoztatná az operajátszásban, amelyben – úgy véli –érdemes lenne több hangsúlyt fektetni a színészi játékra.

Nincs szűkében a szerepeknek

Elnézve az Operett műsorfüzetét, úgy tűnik, Dolhai Attilának nem sok szabadideje marad a színjátszás mellett. Amikor erről kérdezzük, rögtön közbevág, mondván, annyira nem „durva a helyzet”. „Szerencsére a darabok több szereposztásban futnak. Túl vagyunk az évad elején, ami mindig a legkeményebb időszak, hiszen ilyenkor számos felújító próba van. Karácsony tájékán már csak játszani kell. Meg lehet szokni ezt az életritmust, csak nem szabad elfelejteni, hogy időnként meg kell állni, feltöltődni. Nekem ehhez a családom nyújtja a legnagyobb segítséget”.

Életút

1977-ben született Kisvárdán. Postaforgalmi Szakközépiskolát végzett Budapesten, majd a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán folytatta tanulmányait ének-hittan szakon. Előbb egy rockzenekarban énekelt, majd 1999-ben a Kifutó című tehetségkutató versenyben a Karthago együttes Apáink útján c. dalával különdíjas lett. 2000-ben játszott az Elisabeth című musicalben a Miskolci Nemzeti Színházban. 2001-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Másodéves korában megkapta a Mozart! c. musical címszerepét a Budapesti Operettszínházban, ahol azóta is játszik. 2005-ben diplomázott Kerényi Imre osztályában. Nős, három lánya van.

Ajánljuk még:

- Attilát kényeztetik a nők >>>