2009.10.10. 07:00
Pálffy István: Belém kötöttek, sejtem miért!
Arra készül, hogy jövőre egy nap alatt körbekerekezi a Balatont. Az egykori híradós azt is elárulta, hogy szívességből kis helyi televíziókban olvas majd be híreket.
[caption id="" align="alignleft" width="380"]
Manapság leginkább útikönyvei kapcsán hallhatunk az egykori híradósról.
[/caption]Sokan elcsodálkoztak, amikor Pálffy István azt mondta, a televíziózás csupán rövid közjáték az életében. Szerinte nincs semmi különös ebben a kijelentésben, hiszen elmúlt ötven éves, és ebből alig több mint tíz esztendőt töltött intenzíven a képernyőn. Sőt, mondja, ha azt nézi, hogy remélhetőleg előtte áll még néhány évtized, akkor ennek az időszaknak a jelentősége tovább csökken.
– Nem is kívánkozik majd vissza a kamerák elé?
– A híradózás nem az a műfaj, amelyet hosszú távon hiányérzet nélkül lehetne csinálni. Ez a műsortípus fél órába sűríti a világ eseményeit. Számomra sokkal izgalmasabb elmenni valahová, emberekkel beszélgetni, történeteket bemutatni.
– Ezért kezdett el útikönyveket írni?
– Igen, de ez nem új keletű dolog az életemben. Már akkor jegyzeteltem, amikor a Magyarországról jövök című riportműsort készítettük. Ekkor még szó sem volt könyvírásról. Körülbelül kétezer településről vannak adataim, egy idő után már le is álltam az anyaggyűjtéssel. Aztán amikor megjelentek a környékbeli országokról szóló köteteim, sokan kérdezték, hogy mikor írok hazai tájakról is. Ez történik most.
– A napi hírek műfajának végleg búcsút intett?
– Nem, erről szó sincs. Amerre járok az országban, bekopogok a helyi televíziókhoz, s besegítek nekik. Először mindig nagyon meglepődnek, de aztán örömmel elfogadják a felajánlást. Mielőtt megkérdezné, gyorsan hozzáteszem: mindezért egy fillért sem kapok… Egyszerűen úgy érzem, kaptam én már annyit ettől a szakmától, hogy ideje valamit visszaadni belőle. No és persze az sem egy utolsó szempont, hogy nem tűnök el az emberek elől. A nézőknek ugyanis mindegy, hogy országos vagy helyi csatornán látnak, a lényeg, hogy ott vagyok a képernyőn, szinte a család részeként. Legközelebb például Nagydorogon mondom a helyi híreket.
– Hogyan érintette, amikor a lapok a fizetéséről cikkeztek?
– Ez tudatos hecckampány volt. Meg vagyok róla győződve, hogy ha nem írnék könyveket és nem járnám az országot, nem kötöttek volna belém. Valószínűleg zavartam egyesek köreit, s így próbáltak nekem üzenni. Valószínűleg arra számítottak, hogy az emberek majd jól megharagszanak rám, ám ez a felháborodás elmaradt. Ugyan miért is lett volna?
– A családja mit szól ahhoz, hogy a könyvei miatt állandóan úton van? Vagy anyagot gyűjt, vagy dedikál.
– Ők is benne vannak ebben a vállalkozásban, így gyakran előfordul, hogy egy-egy útra elkísérnek. Ez az idei nyaralásunkra is rányomta a bélyegét: azt terveztem, hogy Balatonkenesén pihenek, de végül mégis az lett belőle, hogy egy hetet Kaposváron töltöttem, egy hetet Szekszárdon, egyet meg Hódmezővásárhelyen… Szoktam is néha mondogatni, hogy számomra egy nap 25 órából áll.
– A kerékpározásra azért szakít időt?
– Hogyne, most vasárnap például két nap alatt körbetekertem a Balatont. Rendkívüli élmény volt. Most arra gyúrok, hogy jövőre ugyanezt a 210 kilométeres távot már egy nap alatt letekerjem.
– Ez is családi program lesz?
– Nem, ekkora kihívás elé azért nem állítom őket. De a kisebbik távot már többször teljesítettük: a Kenese-Füred-Tihany útvonalon biciklizünk, majd komppal átkelünk a tavon és így érkezünk Siófokra. Ezt a körülbelül 80 kilométert még a kilencéves Marci fiam is jól bírja.
Friderikuszról nem beszél, döntsön a bíróság
A Friderikusz Sándorral kapcsolatos peréről Pálffy István nem szívesen beszél. Mint ismeretes, Friderikusz azt írta könyvében, hogy a Pálffy többször is ittas állapotban szerepelt a képernyőn. Emiatt a híradós beperelte a riportert. „Ez egy olyan folyamatban lévő ügy, ami egy jogi eljárás része, ezért nem szívesen nyilatkozom róla a médiában – mondta Pálffy. – Várjuk meg a per végét, s majd a bíróság eldönti, kinek van igaza.”
Profi útikönyvszerző lett
Bár Pálffy István a híradózás műfajában vált ismertté, ma már legalább ugyanilyen jól cseng a neve útikönyv-szerzőként is. Felfedezte már Horvátország, Erdély, Csehország és Szlovákia kulturális, illetve gasztronómiai titkait, s már megjelent Kaposvárról, Szekszárdról és Hódmezővásárhelyről írt szubjektív útleírása is. A következő tájegység Pécs és környéke lesz, majd a Balaton három városát, Siófokot, Keszthelyt és Balatonfüredet dolgozza fel.
Ajánljuk még:
