2010.09.15. 16:54
Keresztes Ildikó: Félek, hogy nem vagyok elég tehetséges
Mindenki ismeri Keresztes Ildikó énekes-színésznőt, az X-Faktor mentorát. De kevesen ismerik Ildit, aki édesanyjával szinte menekült Magyarországra, ám itteni élete sem volt éppen rózsás. Kezdetben. Mert a hosszú, kemény út végén ott várta a megérdemelt rivaldafény.
Smink nélkül, egyszínű, ujjatlan trikóban, rövid farmerszoknyában, lapos sarkú papucsban ül velem szemben. Miközben beszél, a fejem felett, valahová messzire néz. Azt mondja, nem tudja felidézni milyen gyerek volt.
– Úgy értem, hogy nem emlékszem, rossz voltam-e vagy jó. Mozgékony, annyi biztos. Anyámék ezért írattak be tornázni. A szertornától kezdve a ritmikus sportgimnasztikán át a balettig sok mindent kipróbáltam. Edzőim tehetségesnek tartottak, országos bajnokságot is nyertem. Amikor szüleim elváltak, anyámmal visszaköltöztünk az anyai nagyszüleimhez. Tulajdonképpen ők neveltek, mert anyám rengeteget dolgozott. Nagyapám jóképű, erős, szigorú ember volt. Arra emlékszem, hogy sok verést kaptam tőle. Nyilván megérdemelten. Ennek ellenére imádtam. Nagyon nehezen tudtam feldolgozni a halálát.
– Meddig éltetek Marosvásárhelyen?
– Érettségiig. Még nem voltam tizennyolc, amikor kijöttünk. Édesanyám Magyarországra jött férjhez, s mivel én még kiskorú voltam, jöhettem vele.
– Azt mondod, kijöttünk. Árulkodó névelő. Bizonyára nem véletlen.
– Nekünk az, hogy Magyarországra költözhettünk, szabadulás volt. Azt hiszem, ezt nem kell külön magyaráznom.
– Nehéz volt itt beilleszkedned?
– Nagyon. Rengeteg rossz dolog ért. Olyan is előfordult, hogy megkérdezték, honnan tudok magyarul. Odaát maradtak a barátaim, a gyerekkorom, az otthonom. Ráadásul tépelődő, érzékeny ember vagyok. Tudom, ez nem látszik. Azt szoktam mondani, hogy egy mimóza vagyok terminátornak maszkírozva. Meg maximalista. Szóval velem elég nehéz. Sohasem vagyok biztos önmagamban.
