2010.10.06. 12:24
Idén lenne 50 éves Kaszás Attila
Három évvel ezelőtt ragadta el a halál a nagyszerű színészt. Így már sohasem tudhatta meg, hogy felesége a második gyermeküket hordja a szíve alatt.
Vidéken nevelkedett, erdésznek készült. Azután másképp alakult. Egy interjúban így beszélt a kezdetekről:
- Egyszer busszal elhoztak minket a Vígszínházba. A Szent Johanna ment Kútvölgyi Erzsébettel. Úgy megbabonázott, hogy végigsírtam az előadást, és elhatároztam, én is ezt akarom csinálni. Milyen különös: úgy alakult, hogy a Vígszínházhoz kerültem, és többször is ért az a kitüntetés, hogy játszhattam együtt Zsikével!
De nem csak vele. A Vígszínházban többekkel is együtt játszhatott azok közül, akiket korábban úgy csodált.
- Furcsa érzés volt. Ki is csúszott a talaj a lábam alól. Szélsőséges voltam, szertelen, bizonytalan. Hol élveztem, hol rettegtem a felhajtástól, hol szétfeszített az önbizalom, hol magamba roskadtam, hol úgy éreztem, hogy én vagyok a helyzet ura, hol pedig, hogy csak egy báb vagyok, akit a sors összevissza rángat.? Szertelen életet éltem, és elég elviselhetetlen fráter voltam. Néha, amikor látok az utcán kicsit ittas, hőzöngő, hangoskodó gyerekeket, és gondolnám, hogy no csak, ezek a mai fiatalok milyenek, mindig eszembe jut: lassabban a testtel, Attila, emlékezz, hogy te egy fikarcnyival sem voltál különb ezeknél a fickóknál! Szerintem a lényeg az, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy honnan is jöttünk, és kik vagyunk.
