Abádszalóki nyár: Tisza, kasza, léc

A bajok általában ott kezdődnek, ha az egyszeri turista elszemtelenedik. Például olyanokat kezd mondogatni, hogy a Balatont már ismerjük, jöjjön valami más. E sorok írójával is ez történt: két családból álló társasággal felkerekedtünk, hogy megtapasztaljuk, milyen is az az abádszalóki nyár. A megérkezésünk utáni első nap programja természetesen a helyi strand meglátogatása volt. Hogy a számlatömböt pörgető siheder honnan került elő közvetlenül a parkolás után – rejtély. Mint ahogy az is, miként lehet óránként 250 forintot (Budapest, belvárosi tarifa) elkérni azért, hogy járműveink megpihenhessenek a helyi tücsökkórus szomszédságában. Őrzés nincs, de sebaj: egyszer élünk, nyár van, nem itt kezdünk garasoskodni.

Ám akkor már elfelhősödött a tekintetünk, amikor a szabadstrand bejáratánál is kassza terpeszkedett. Kérdeztük is rögvest szép szóval: ugyan mondanák meg, mitől szabadstrand ez, ha amúgy sápot szednek belépti díj gyanánt? Egy bajuszos, őrző-védő úriember sietett oda, s Grétsy Lászlót idéző érveléssel rávilágított, hogy a felirat valójában egyfajta rövidítés és szabadvízi strandot jelent. Bár furdalta az oldalunkat, hogy a Tisza-tónál mi másra számíthatnánk, csak azért sem hagytuk a kedvünket elrontani, mentünk inkább befelé. A következő lelki mélyütést a tópart, illetve a meder jelentette. Ez ugyanis kavicsos, méghozzá a sunyibb fajtából. A kövek felülete látszólag gömbölyű, de ha rálép az ember, néhány méter megtétele után már érzi: itt bizony nem lesz önfeledt lubickolás. Keresni kell egy talpreflexológiai szempontból optimális felületet, s örülni, ha van ilyen. Mondjuk, úszni is lehetne, akkor ugye nem ér le a láb, de az intenzíven halszagú közegben ez csak rövid ideig lehetséges.

Fél óra elteltével úgy döntöttünk, jöjjenek a kulináris örömök. A kisvárosnyi bódésoron azonban hiába kutattunk sült keszeg vagy fogas után, mindössze egyetlen helyen kínáltak halat, az is fagyasztott tengeri filéből készült. Ekkor döntött úgy a társaság, hogy amit az abádszalóki strand nyújtani tud, azt nagyjából sikerült feltérképezni. Kifelé menet még láttuk a számlatömbös srácot a parkolócédulákkal, de amikor megkérdeztük, hogy a kifizetett három óránál korábbi távozásunk nem jár-e netán pénzvisszatérítéssel, csak megvonta a vállát.

A nyaralás többi hat napja egyébként kiválóan sikerültt: a hajdúszoboszlói és debreceni élményfürdőt, valamint az egerszalóki hőforrást mindenkinek csak ajánlani tudom. Csak azok a benzinszámlák – azokat tudnám feledni.

Látcsövet, zsebkönyvet vigyünk

Abádszalóktól nem messze van Poroszló, ahol érdemes meglátogatni az ökoturisztikai tanösvényt. Ez egy három kilométer hosszú barangolás a Tisza-tó nádasába ágyazott pallókon. Akinek van látcsöve, vigye magával, mivel a pihenőhelyeken ilyet nem talál, a víz felületén pihenő madarak pedig túl messze vannak. Mi legközelebb a turisztikai zsebkönyvet sem hagyjuk otthon, ugyanis a magaslesnél álldogáló idegenvezető a saját olvasmányával volt elfoglalva, a kirándulókra nem sok figyelmet vesztegetett.