Utazás

2008.12.03. 06:32

Ragadós amerikai optimizmus

Azt mondják: San Franciso az „európai város” Amerikában. A meredek utcák, a gyönyörű kilátás a Csendes-óceánra és nem utolsó sorban a remek szórakozóhelyek valóban egyedülálló hangulatot kölcsönöznek a helynek.

Vég Márton

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] San Franciscót köti össze Marin megyével átívelve egy tengerszoros felett. FOTÓ: AFP
[/caption]San Franciscóban csak háromnapos kitérőt tehettem kéthetes amerikai kalandozásom alatt, de mivel remekül tájékozódom, így is minden fontosat megnéztem. Azt mondják, San Franciso az „európai város” Amerikában. Ez annyiban igaz, hogy Los Angeleshez képest valóban csak egy dimbes-dombos, apró város, de tudtommal az öreg kontinensen nincs olyan hely, ahol nem számít, ha valaki pizsamában megy végig az utcán, úgysem bámulják meg. Maga a város, persze, kőgazdag, főutcáján valódi paloták sorakoznak. Kifejezetten jó volt ott sétálni, ahol Michael Douglas kezdte pályafutását – kivéve, amikor begorombult a szél. Igazán sosincs nagyon hideg Kaliforniában, talán ennek is köszönhető, hogy a meredek utcákon sétálva úgy vettem észre, az itteniek boldog, toleráns emberek. Észrevétlenül rám is átragadt az amerikaiak optimizmusa, a folytonosan ismételt szlogen: Meg tudod csinálni! (You can do it!) Igaz, konkrétan nem volt semmi dolgom.

Minden filmben szerepel

Az Alcatrazhoz a térképen nézve közel, a valóságban azonban kifejezetten távol van San Francisco legnagyobb nevezetessége, a narancs-vörös színre festett Golden Gate híd. A jellegzetesen meredek utcák és a dimbes-dombos hegyoldal mellett a világ legcsodálatosabb függőhídja is látható az összes filmben, amit San Franciscóban forgattak. A gyakran ködbe vesző híd 2737 méter hosszú – ezért nem mentem át rajta –, és a vízszinttől számítva 227 méter magas: San Franciscót köti össze Marin megyével átívelve egy tengerszoros felett. Autóval és biciklivel a nap 24 órájában használható, de a gyalogosok csak nappal kelhetnek át rajta.

Ilyenkor jobb ötlet híján villamosra ültem, például a Market Streetnél. A villamost nem véletlenül hívják inkább cable carnak (kábelkocsinak): a sínek között, középen egy óránként 15 kilométeres sebességgel futó kábel van, abba kapaszkodik a kocsi. Ezt 1873-ban egy Andrew Hallidie nevű kábelgyáros tervezte meg s vezette be, miután egyszer szemtanúja volt annak, hogy egy meredek s ködös lejtőn megcsúszott a ló a nedves kövezeten, és lovaskocsistul visszagurult. A maga nemében ez volt a világon az első ilyen kábeljárat, s San Francisco ma az egyetlen – talán az utolsó – város a világon, amely ilyen járműveket üzemeltet. Nem azért szálltam fel, hogy bárhová eljussak vele, pusztán az utazás élménye miatt. A kis kocsi méltóságteljesen kapaszkodik fel a meredek utcákon, le lehet belőle látni a káprázatos városra, a nagyon hideg Csendes-óceánra. Jegyünket felszálláskor is megvehetjük az ellenőröktől, de gazdaságosabb bérletet venni. Ne lepődjünk meg, ha óriási sorok kígyóznak a megállóknál, egy kocsira ugyanis legfeljebb 60 ember fér fel!

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] Egyszerre csak hatvanan férnek fel rá, ezért a megállókban gyakran van tömeg. A SZERZŐ FELVÉTELE
[/caption]A Market Streetről elindulva végigutaztam a Powell Streeten, a Nob Hillen, s miután megtekintettem a fél várost, megérkeztem a Fisherman’s Wharfra. Itt horgonyoz több mint 120 éve San Francisco színes halászflottája. A kikötő San Francisco egyik legkedveltebb turistalátványossága, telis tele van éttermekkel és boltokkal. Közvetlenül a tengerparton, deszkákból épített utakon sétálgathatunk. A vízparti piacokat több reggelen is felkerestem: nem tudtam ugyanis ellenállni a Clamn Chowder ízének (cipóban tálalt sűrű leves krumplival és kagylóval), ezt az ételt itt főzik a világon a legjobban. A maradékot illik a sirályoknak adni. A kikötő legkedveltebb lakói az oroszlánfókák, akik százával pihennek, napoznak a nekik kialakított stégeken, közvetlenül a parton, kiváló fotótémát szolgáltatva. Innen indulnak a komphajók az Alcatrazhoz, ami először világítótorony, majd 1934 és 1963 között az Egyesült Államok legbiztonságosabb börtöne volt. Olyan híres bűnözők raboskodtak itt, mint Al Capone. Ma pedig már múzeum és 1986 óta nemzeti emlékhely. Ha szeretnénk megnézni, mindenképp érdemes előre jegyet foglalni. Körülbelül négyórás programra készüljünk: egyébként csak a kijelölt ösvényen lehet sétálni, a jegyárban pedig benne foglaltatik az idegenvezetés is.

Sör alig egy ezresért

Szállás 6180 Ft /éjszaka

Sör 824 Ft

Hamburger 408-3090 Ft

Cable Car jegy 1030 Ft

Alcatraz jegyárak 5356–6798 Ft

Borravaló 15 százalék

Benzin 618 Ft/gallon

1 dollár = kb. 206 forint

1 gallon = 3,78 literUtolsó dollárjaimat az Union Square környékén szórtam el. Ez az Egyesül Államok harmadik legnagyobb bevásárlónegyede. Nincs az a márka, amit itt ne találnánk meg az egyszerűtől a luxusig, így a vásárlásmániás nőket itt aztán elkaphatja a hév. Ráadásul a teret már november közepétől csodás karácsonyi díszbe öltöztetik. De egyik este errefelé esett meg velem az az Amerikában gyakran előforduló jelenség, hogy rossz utcába fordultam be, s szembe csapott a nyomor képe. Tehát azonnal menekültem visszafelé, mert az ilyen helyeken bármi megtörténhet az emberrel.

">Scott McKenzie: San Francisco

Sör 824 Ft

Hamburger 408-3090 Ft

Cable Car jegy 1030 Ft

Alcatraz jegyárak 5356–6798 Ft

Borravaló 15 százalék

Benzin 618 Ft/gallon

1 dollár = kb. 206 forint

1 gallon = 3,78 liter San Franciscót köti össze Marin megyével átívelve egy tengerszoros felett. FOTÓ: AFP golden gate Egyszerre csak hatvanan férnek fel rá, ezért a megállókban gyakran van tömeg. A SZERZŐ FELVÉTELE -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kpi.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
A KPI kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva
A KPI kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva