Élvezd, amit csinálsz...

Mindenkinek szüksége van némi kardió mozgásra hetente. Függően attól, hogy a maratonra készülünk, vagy egyszerűen az egészségedre vigyázunk, számos különböző típusú edzés jöhet szóba, és mindegyiknek megvannak a maga előnyei.

Kinek hányszor?

A céltól és a test-típustól függ, hányszor és mennyit érdemes edzened hetente. Egy vékony, szálkás típusú ember, aki izomtömeget szeretne építeni, elég, ha heti egy vagy két alkalommal kardiózik. Ugyanakkor aki fogyni szeretne, könnyen hízik, és érzékeny a szénhidrátokra, annak hetente legalább háromszor be kell iktatnia egy rendes kardió-edzést. A kardió bátran végezhető akár minden nap, hiszen nem terheli meg úgy az izomzatot (szélsőséges megoldásokat kivéve), mint az erő-edzés.

Mikor, mit?

Ha a cél a fogyás és az általános fittség, számos módszer közül választhatunk. Sokan szeretik a kényelmes tempójú kocogást, mások csak gyalogolni tudnak izületi problémáik vagy aluledzettségük miatt, de van, aki az ugrókötélre, a taposógépre, vagy épp a swingre esküszik. A legfontosabb, hogy "élvezd, amit csinálsz", különben nem fog rendszeres szokássá válni.

Ugyanez vonatkozik az edzés idejére is: sokan vallják, hogy reggel, üres gyomorra a leghatékonyabb a kardió. Nem feltétlenül. Aki alig tudja kivonszolni magát az ágyból, és inkább délután, este van formában, annak az a megfelelő időpont az edzésre. Akkor végezzük, amikor a legjobb formát tudjuk nyújtani, amikor készen állunk rá, és amelyik időpontot rendszeresen tartani tudjuk.

Mire jó a „zóna”?

Bizonyos nézetek szerint a pulzusszámot egy adott sávon belül kell tartani az edzés során, ez a zsírégető tartomány. Bár igaz, hogy a test több zsiradékot használ fel energiának ez alatt az idő alatt, ez még nem a teljes kép. A közepes intenzitású kardió után a szervezet gyorsan visszaáll a normál állapotba – a pulzus rövid idő alatt éri el az edzés előtti szintet. Az intenzív kardió során viszont, ami a pulzusszámot jóval magasabbra emeli, talán nem égetünk el annyi zsiradékot, viszont a szervezetenek hosszabb időre van szüksége, hogy visszaálljon a normál szintre. A testnek fel kell dolgoznia a salakanyagot, és a pulzus még órákkal az edzés után is magasabb lesz, ezáltal összességében több kalóriát égetünk el a nap során. Ráadásul ha ugyanannyi ideig tart mindkét fajta edzés, a józan ész alapján ki lehet számolni: fél óra hegynek fel futás jóval több energiát használ fel, mint fél óra kellemes kocogás a „zónában”.

Az elnyújtott hatás

A szabály ez: minél rövidebb idő alatt égetünk el bizonyos mennyiségű kalóriát, annál több kalóriát használ el a szervezet később a nap folyamán. Ha tehát a 200 kalóriát nem egy óra gyaloglás, hanem 20 perc hegynek fel futás során égetjük el, akkor a nap hátralevő részében az anyagcsere gyorsabb lesz, és végül aznap több kalóriát égettünk el, mintha csak gyalogoltunk volna: ez az úgynevezett utóégető hatás.

Ettől még nem lesz egyik módszer sem különb a másiknál, egyszerűen másképp fejtik ki a hatásukat. A hosszú, közepes intenzitású kardió nagyon jó hatással van az egészségre, kevesebb salakanyagot termel, és másképp táplálja oxigénnel a sejteket – tehát ennek is megvannak az előnyei. A fogyás és az elfoglaltságok szempontjából viszont kedvezőbb a rövid, de intenzív edzés.

A számláló csak viszonyítási alap

Sokan odavannak a masinák kijelzőin található számokért, pedig ezek valójában nem túl megbízhatóak. Sajnos a számok a nagy átlagra vonatkoznak, és nem veszik figyelembe az egyéni sajátosságokat. Például az elégetett kalória mennyiségét a súly alapján számolja ki, de azt nem veszi figyelembe, mennyi a testzsír-százalék. Pedig attól függően, hogy valaki egy elhízott 65 kilós, vagy egy izmos, zsírtalan 65 kilós, nagyon nagy különbség lehet az elégetett kalóriákban. Így jobb, ha ezeket a számokat csak irányadónak, viszonyításnak használjuk: ha tegnap 320 kalóriát égettünk el a lépcsőgépen, ma hajtsunk 340-re, és így tovább. Így legalább biztos, hogy – még ha lassacskán hozzá is szokik a szervezet a különböző mozgásformákhoz – mindig tartjuk a szintet, és folyamatosan fejlődünk.

-->