2009.11.30. 17:16
Ha a gyerek nem eszik
A rossz evő gyerek még a legtürelmesebb szülőket is képesek őrületbe kergetni, olyan lépésekre kényszerítve őket, melyek aztán végérvényesen elveszik a csemete kedvét az evéstől.
Ha a gyerekek nem akarnak enni – különböző okokból leállnak az addig „normális” mennyiségűnek mondott étkezésről –, szüleik a legelképesztőbb ötleteket és rituálékat találják ki, hogy mégis rábírják az apróságot néhány falat zöldség vagy hús elfogyasztására. Pedig, ha nem hetekig tartó „éhezésről” van szó, nincs igazán ok az aggodalomra.
A huszonkettes csapdája
Folyton azt halljuk-tanuljuk, hogy reggelizni, ebédelni és vacsorázni kell – generációról generációra belekódolódik a szülőkbe (különösen az anyába), hogy a gyermekek nem hagyhatnak ki egy érkezést sem, hiszen csak így tudnak nőni, megerősödni. Ezért aztán, ha valami miatt leáll az evési folyamat, kétségbeesésükben sokféle trükköt találnak ki, és még a gyermekük legabszurdabb kívánságait is teljesítik, mondván: mindegy, hogy mit, csak egyen.
A leggyakoribb, hogy többféle ételt, menüt is elkészítenek az anyukák, hátha csemetéjük a gazdag kínálatból „jobban tud” választani. De általában nem járnak sikerrel, hiszen nem a választék hiánya a probléma. A gyerek kiskirályként ül az asztalnál, és szorosan összezárt szájjal élvezi a hatalmát.
Ha az étvágytalanságnak nincsen fizikai magyarázata, akkor érdemes a lelki hátteret is alaposan megvizsgálni, mert ilyenkor a nem evés a gyermek segélykiáltása lehet. Ilyenkor el kell felejteni az evés körüli csatározást, és utat kell találni a kicsihez.
Nem akarom, hogy éhen haljon!
„Hároméves kislányom soha nem tartozott a húsos gyermekek közé, igazi vékony, balerina alkata van. Az étvágyával egészen néhány hónappal ezelőttig nem volt baj, de akkor valamiért „kitalálta”, hogy „ezt sem eszi meg”, „azt sem eszi meg”… stb. Próbáltam kedvesem, szigorúan, de semmi nem jött be. Aztán elkezdtem apró falatkákat hagyni a lakás különböző pontjain, hogy azt „elcsenhesse”, hogy legalább valamit egyen. Még ez vált be a leginkább, de még mindig nem eszik annyit, mint azelőtt” – meséli Andrea, aki láthatóan ki van borulva, és attól fél, hogy a kislánya „éhen hal”.
Mit mond az orvos?
A gyermekorvos szerint a legtöbbször nincs is oka az étvágytalanságnak. – A gyermek szervezete úgy érzékeli, hogy nincs szüksége olyan nagy mennyiségű kalória-bevitelre, mint addig, ezért kevesebbet eszik, mint amennyit az anyuka elvár – mondja dr. Mózer Judit. – Sajnos, a legtöbb anyuka ilyenkor kétségbeesik, kérlelhetetlenné válik az étkezések során, és mindenféle fortélyt bevet, hogy evésre unszolja a gyermekét. De általában ezzel csak annyit ér el, hogy a kicsi azt tanulja meg: a kedves és türelmes anya az étkezésekkor a hátrányára változik. Étvágytalanság, szigorúbb anya, stresszes gyerek… kialakul egy ördögi kör, amiben a gyerek egyre rosszabbul érzi magát, és még kevesebbet eszik, szinte már fél az étkezésektől.
Minden gyermek fejlődése más ütemű
A problémát gyakran a nagymama „…bezzeg az én gyerekeim mindig mindent megettek…” megjegyzése is tovább szítja, és a barátok, ismerősök véleménye – miszerint ezért csakis az anya lehet felelős – is tovább ront a helyzeten.
Nem csoda, ha az anya úgy érzi, kudarcot vallott – mindent megpróbált, de hiába. Pedig aggodalomra semmik ok: egy egészséges gyerek nem hal éhen! Ahogy a személyiségük is más és más, úgy a fejlődésük, növekedésük üteme sem egyforma. Kisebb-nagyobb étkezési megtorpanások és megugrások minden gyermek életében előfordulnak, csak nem mindig olyan látványos mértékben, hogy aggódni kellene.
Tehetetlenségemben sírtam
„Teljesen kiborultam, amikor a fiam nem akart enni. Illetve csak itthon nem evett, másnál állítólag nem volt ezzel gond. Néha már az volt az érzésem, hogy az rossz, amit én főzök, sütök. Iszonyatosan rossz érzések kavarogtak bennem: a rossz anyaságtól, a csapnivaló szakácsnőn át, az elkeseredettségig bezárólag” – meséli Anna, akinek bár ma már újra szépen eszik hétéves fia, mégis megrázzák a történtek.
Ha vidám, nincs baj
Sok anya attól fél, hogy gyermeke azért nem eszik, mert valamilyen krónikus betegségben szenved. Ez a félelem az esetek döntő többségében alaptalan. A beteges étvágytalanság általában más tünetekkel is együtt jár: a gyermeknek hány vagy hasmenése van, rossz a közérzete, elesettnek érzi magát, betegnek néz ki. Ha azonban a gyermek sovány, de vidám, egészséges és eleven, nincs ok aggodalomra még akkor sem, ha hosszabb ideig alig „csipeget” valamit.
Amikor az étvágytalanság tartósabban elhúzódik, mindenképpen utána kell járni annak, mi is a probléma oka. Étvágytalanságot számos betegség okozhat: vérszegénység, húgyúti fertőzés, elhúzódó fertőzéses betegség, látens középfülgyulladás. Egyes krónikus betegségek (szívbetegség, vesebetegség) miatt szintén csökken a gyermek étvágya.
Egyes esetekben az étvágytalanság hátterében azonban pszichés gondok húzódnak meg. Sajnos, már egészen kicsi korban – akár 2-3 évesen – az étel megtagadásával válaszolhatnak a különböző konfliktusokra. Ez lehet testvérféltékenység, családi konfliktus, haláleset, stb.
Mit tehetsz, ha nem eszik (eleget) a gyereked?
– Ha úgy látod, visszaesett a gyermeked étvágya, először nézd meg, nem fogyaszt-e az étkezések között néhány olyan ételt-italt, ami elveheti az étvágyát. Egy nagy pohár limonádé vagy tej is lehet az ok. Első lépésként szüntesd be az étkezések közötti nassolást, és otthon mindenképpen rendszeres időben legyenek az étkezések, ahol mindenkinek „ott kell lennie”, akkor is, ha eszik, és akkor is, ha nem.
– Ha a gyermek egyetlen falatot sem hajlandó enni, akkor jobb, ha közömbösen reagálsz, és egyszerűen elveszed előle a tányérját. Ha egy-két kanállal eszik belőle, mindenképpen dicsérd meg kedvesen (anélkül, hogy túlzásba esnél).
– Mindig keveset tegyél a tányérjára, hogy a nagy mennyiség ne vegye el a kedvét a kóstolástól, arról nem is beszélve, hogy az asztalnál való hosszadalmas csücsülés sokkal inkább elveszi a kedvét a következő étkezéstől, mintsem ösztönözné rá.
– Ne kényszerítsd olyan étel elfogyasztására, amit nem szeret.
– Ne minden alkalommal a kedvenc ételét készítsd el, hanem kínáld többféle finomsággal, olyannal, amit a család többi tagja is fogyaszt. Ha ezekből nem tud választani, mást se adj neki (ne félj, nem fog éhen halni)!
– Ha a gyerek naponta legalább egyszer rendesen kitombolhatja magát, és legalább fél órát tölt a friss levegőn – felpörgeti az anyagcseréjét, és jobb étvágya lesz.
– Ha nem válik be a napi háromszori étkezés, inkább iktass be több közös kalóriabevitelt. A sok kicsi sokra megy elv ez esetben többet ér, és hatásosabb is lehet. (A szakemberek szerint a kis adagok, amelyeknél még repetázni is lehet, növelik az étvágyat).
– Kerüljétek a gyorséttermi ételeket. A nehéz és zsíros sült krumpli, a szénsavas üdítők és a rengeteg nagyon megterheli a gyerekek gyomrát: a zsír sokáig időzik a gyomorban, a szénsav pedig az erjedési folyamatoknak kedvez. A krémes torták helyett kínáld inkább finom piskótával vagy friss gyümölccsel. A tejtermékek és a pikáns aprósütemények ízletesek és nem terhelik meg a gyomrát.
Szívesebben eszik, ha ő készíti el
Sokkal nagyobb kedvel kóstolja meg, fogyasztja el az ételt a gyerek, ha ő készíti el, és már az előkészületekben is segíthet. A legjobb, ha már a menüt is közösen állítjátok össze, együtt vásároljátok meg az alapanyagokat, és együtt tüsténkedtek a konyhában. Engedd meg, hogy ő terítse meg (vagy segíthessen) az asztalt, és kiszolgálhasson titeket.
Ajánljuk még:
- Már megint köhög a gyerek… >>>
- Hogyan védheted a kicsit a H1N1-től? >>>
