Megfizettem az árulásomért

Tizenkét éve ismertem, nyolc éve éltünk már együtt, pár napja, hogy betöltöttem a harmincnyolcadik évemet, és bár a világ legszebb ajándékára, egy orvosi szóra számítottam, azért a gyűrűnek is örültem, amit az ujjamra húzott. Két hónappal korábban ő ünnepelte a születésnapját, a negyvenötödiket, és elképesztően boldog volt, amikor meglátta a kezemben a hathetes kiskutyát, az ajándékát.
Kerek volt az életünk, szép lakásunk volt, jó munkánk (én szerettem a gyógyszergyártó cégnél dolgozni, ő pedig építészként nemrég nyitott két barátjával és kollégájával új, közös irodát), szerelmesek voltunk – csak a gyerek hiányzott. Három éve kezdtünk „próbálkozni”, de nem jött össze, s nemrég elmentünk egy meddőségi központba. Minden vizsgálati eredményem negatív lett, de Gábornak – sajnos – nem.

– Nem valószínű, hogy gyermeket tudna nemzeni – mondta az orvos. Ajánlotta az idegen spermiummal történő megtermékenyítést, de Gábor erről hallani sem akart. Ugyanúgy összetörte a hír, mint engem, de az idegen spermiumból összehozott gyerek gondolata megijesztette, és hiába beszélgettünk át éjszakákat – megértette, hogy én szeretnék gyereket, s ugyanúgy szeretném, mint ha az övé lenne –, nem vállalta. Azt mondta, hogy megérti, ha elhagyom, ha mással kezdek új életet, de számára ez az egész olyan hihetetlen, és olyan ijesztő, hogy más gyermekét hordanám ki…

Hogyan hagyhattam volna el? Hiszen a társam volt, a szerelmem, vele alkottam egészet, csak nem képzelte, hogy elhagyom? Persze nagyon fájt, hogy nem egyezett bele a megoldásba, amit az orvos ajánlott, de valahogy elfogadtam a döntését.
– Akkor reménykedjenek, hátha csoda történik – mondta kedvesen az orvos. – Előfordult már számtalanszor, talán önökkel is megtörténik…
Továbbra is szerettük egymást, szeretkeztünk, lestem, megjön-e a menstruációm, reménykedtem, ha késett (megesett, hogy öt napot késett, ezalatt öt terhességi tesztet elhasználtam), de végül mindig csalódnom kellett.
Néhány hónappal később a cégem elküldött egy kongresszusra Barcelonába. Gábor egy átszeretkezett éjszaka után kísért ki a repülőtérre.
Az első nap elég unalmasan telt, a házigazda spanyolokon kívül más nemigen volt nyitott és beszédes, így végül a spanyol csoporttal vacsoráztam. Azt vettem észre, hogy érdeklődve figyelem a férfiakat. Melyikük milyen alkatú, mennyire mosolygós, jó-e a humoruk… A gyomromba hasított, amikor rájöttem, miért érzek izgalmat: talán éppen most nézem ki a leendő gyerekem apját?

A teljes történetet itt találja >>>