5 perces krimi: Üdvözlet a halálból

Magányos, csak a pénzre koncentráló üzletasszony, aki az utolsó tizenöt évben minden energiáját az autókereskedelembe fektette. Vagyis mióta férje, Manolo Cervons elhagyta őt egy fiatal pipi kedvéért. Mára persze már senki sem emlékszik a pipi nevére, talán maga Manolo sem. Szép volt, elmúlt. Az egész ügy nem volt fontos – neki. De Lidya akkor elküldte őt magától és látni sem akarta, amíg él. Nem is látta.

Most viszont Manolo megjelent a temetésen. Hivatalosan még mindig a nő férje volt, hát nem is küldhette el a család. De még a saját gyerekei sem álltak vele szóba. Manolo öregnek látszott és ezért az is volt. Kicsi, fekete szeme alatt karikák tették őt hasonlatossá egy bánatos pandához.

A család az egyik temetésszervezőt küldte oda hozzá, hogy figyelmeztesse. És az úr, akire odakünn egy valószínűtlenül hosszú luxuskocsi várakozott fehér kesztyűs sofőrrel, kegyeskedett meghallgatni a küldöttet.

– Cervons úr...? A gyászoló család üzenetét hoztam. Arra kérik önt, húzódjon meg a háttérben a szertartás alatt, ne menjen a koporsó közelébe, és amint elindul a menet a ravataltól a sírhoz, maradjon hátra.

Cervons kimérten bólintott – abban a pillanatban még ő is ezt tartotta helyesnek. De mivel még mindig túl kevesen voltak és a szertartás nem kezdődött el, Manoló gondolkozni kezdett. A férfiban lassan gyűlt és felnőtt a harag. Hogy is gondolták ezek..? Hogy ő, aki Lidya férje, és akitől az asszony el sem vált, majd szépen meghúzza magát a közönséges mezei gyászolók között? Hogy oda sem mehet majd a koporsójához?

Ha tudta volna, hogy ez a tilalom része a végrendeletnek, hogy maga Líyia hagyott egy levelet az idősebbik fiának – aki szintén nem állt szóba az apjával tizenöt éve – amiben leírta, hogyan képzeli el a temetését, akkor talán nyugton marad. De Manolo egyre csak tuningolta magát, percről percre dühösebb lett, addig vértelen arca kivörösödött. Soha nem tűrt ellentmondást. Annak idején azt is nehezen viselte, hogy Lidya nem bocsátotta meg ballépését és olyan sokáig „duzzogott”.

A történet itt folytatódik >>>