2011.03.01. 00:00
Szeretjük a perecet!
A perechez a legtöbb embernek szép gyerekkori emlékei kötődnek. Egy mozielőadás, egy nap az állatkertben vagy a vidámparkban, most felelevenítjük a régi emlékeket.
Legendás
A perec születéséről több legenda is kering. Egyesek szerint már az ókori Rómában ismert volt egy, a perechez hasonlatos tésztájú, kör alakú péksütemény, amit a karperecre emlékeztető alakja miatt brecea-nak neveztek. Ebből a szóból alakult ki később a német Bretzel, majd ennek folyományaként született meg a magyar perec szó. Annyi bizonyos, hogy kör alakú péksütemény maradványokat találtak ókori sírokban. A kör a védelem, a tökéletesség, a teljesség szimbóluma szinte az egész világon. Feltehető, hogy - az említett szimbolikának köszönhetően - ezek a kerek péksütemények áldozati ételként kezdték karrierjüket.
[caption id="" align="aligncenter" width="600"]
Mindegy milyen, csak perec legyen
[/caption]
Jutalom?
Más eredettörténet szerint a perec úgy született, hogy a VII. században egy olasz szerzetes a buzgón imádkozó diákjait kezdte el megcsavart péksüteményekkel jutalmazni. A csavarintás jelképezte az imára kulcsolt kezet. A tésztának a beszédes pretiolas, azaz jutalom nevet adta.
A fennmaradt írásokból tudjuk, hogy a kora középkorban olyan népszerű volt ez a fajta pékáru, hogy a legtöbb kolostorban perecet kínáltak az étkezésekhez, kiváltképp a vacsorához. Mivel kolostorokban és főleg böjti időszakban készítették a perecet, így az alapanyagok között csak a liszt és a víz szerepelt. Tojást, zsírt és tejet ezek a pékáruk nem tartalmazhattak. Ahogy telt az idő, a perec úgy vált a Nagyböjt és a Húsvét szerves részévé. Sőt bizonyos fejtegetések szerint, a tészta hurkaiból kialakuló részek magát a Szentháromságot jelképezik.
A többi érdekességet a perecről és a perecsütési praktikákat cikkünkben találjátok >>>
